Mocskosnak érezte magát. Mint akit berántottak a sárba, bekenték a testét a krémes barna agyaggal és aztán otthagyták, hogy hagy tisztuljon meg a természet által. Az enyhet adó eső csak nem akart jönni. Hiába sikálta a bőrét, azon a szivacs nem segített. És amikor végre mégis eleredt, azok a könnyek voltak, mik a szeméből záporoztak szüntelen a bemocskolt testére. Teltek a percek, órák, napok aztán a hónapok. De még mindig voltak könnyei. Még mindig látható volt a lassan kopó sár. Teljesen kétségbe esett. Mi lesz így vele? Már sosem lesz tiszta?
Aztán mégis történt valami, oly hirtelen, hogy még ő sem fogta fel teljesen. A megmentő, bár nem fehér lovon érkezett, de magával hozta mindazt, ami szükséges volt ahhoz, hogy eltűnjön végleg az a fránya sár. A táskájában szeretet, megbecsülés, tisztelet és elfogadás lakozott, amelyek többet értek, mint bármilyen eső.
YOU ARE READING
Darkness
Random,,A félelem a sötét oldal kapuja. A félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet kínt, és szenvedést."
