Erős szél fúj északról. Megcsavarja egy-egy fa ágait, néhányat ki is ránt a földből. A tornádó már a közelben van. Lassan közeledik, hogy magával vigyen mindent és mindenkit akit csak elér. A széllökések közepette egy nő vág át az úton. Hosszú haját megtépázza néhány erősebb áramlat. Kalapját már rég lefújta, a ruhája alatt már fázik a hideg fuvallatoktól. Az időjárás viszontagságai ellenére is halad tovább, egyenesen Haza. Már a mező közepén jár. A levegőben letört faágak repkednek néha a lányhoz fújja őket, felsértve bőrét. Jégeső esik rá, didergésre kényszerítve. A szél már olyan erősen fúj, hogy alig tudja megtartani az egyensúlyát. Ennek ellenére megy tovább az úton, meg nem állva. Nemsokára eléri a célját. Kimerült, fáradt és megtépázott, de boldog, mert elérte amit akart. Mert nem adta fel még akkor sem amikor nem állt mellette senki, hogy átsegítse az úton.
CITEȘTI
Darkness
Altele,,A félelem a sötét oldal kapuja. A félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet kínt, és szenvedést."
