Mindenki egy levél. Te is az vagy és én is. Szerencsénkre vagy szerencsétlenségünkre egy fára kerültünk. Ott voltunk egymás mellett egy egész nyáron át. De jött az ősz és mindketten lehulltunk. Egy őszi eső elvitt magával. A tél alatt már nem találkoztunk. Elrohadva feküdtünk a földön. Aztán megint jött a tavasz és újjászülettünk. Mostmár két egymással szembeni fára vitt a sors. Néztük a másikat, némán bámulva egymásra, de egyikünk sem szólalt meg. Ez így ment évekig. Évekkel később viszont valami megváltozott. Nem volt ott a megszokott helyén. Magánnyal teli szívvel néztem végig azon a bizonyos fán, hogy találok-e valaha egy hozzá hasonló levelet. De mindenkiben felfedeztem valami kivetnivalót. Valahogy semelyik sem volt az igazi. Eltelt egy év és egy másik fára jutottam. Ott találtam egy levelet akinek hasonló színei voltak mint nekem. Egyszerűen olyan volt mint én. Hosszú-hosszú ideig éltünk így, egymás mellett, boldogan. De még ma is fáj ha arra a másikra gondolok. Akit elvitt a szél, és soha többet nem hozza vissza.
YOU ARE READING
Darkness
Random,,A félelem a sötét oldal kapuja. A félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet kínt, és szenvedést."
