Szeretsz?-kérdezte.
Hát persze-válaszolta,majd megfogta a kezét és a ház felé kezdte húzni. Már ekkor érezte, hogy nem stimmel valami. Túlságosan is csöndes volt, mint akinek takargatni valója van. De annyiban hagytam, mert úgyis elmondja, ha baja van. Ezért csendben követte a lépcsőn át a szobájához. Bezárta maga mögött az ajtót és akkor döbbent rá, hogy mi fog következni. Szemével kiutat keresett de az ablakon kívül nem látott más megoldást. Nyomban odarohant, de ő gyorsabb volt és megragadva a csuklóját az ágyra lökött. Könnyek folytak végig az arcán. Sírva könyörgött neki, de ő nem hátrált. Megtette. Nem törődött semmivel és senkivel. Összetörte őt teljesen. Azóta nincs senki se, akiben megbízik. Olyan furcsa, hogy pár perc mennyire tönkretehet valakit, valamit. Mert azóta minden megváltozott. Darabokra tépte a szívét és még nem rakta össze senki.
YOU ARE READING
Darkness
Random,,A félelem a sötét oldal kapuja. A félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet kínt, és szenvedést."
