Némán nézett maga elé. Már megint ezt csinálta. Nem szólt semmit, merõen nézett úgy hallgatott. Talán engem analizált. Szerintem meghalt belülrõl az évek folyamán. Saját magát emésztette fel, a szorongása és a magány. Õ ilyen volt; mélán gondolkodó, önzõ, sokszor céltalan. De mit keresett akkor itt? Mi volt benne a hajtóerõ, hogy megérje a holnapot? Tán gyávaság volt csupán, a halál bizony néha fájdalmasabb a puszta létezésnél.
Megtörni csendjét, kizökkenteni a világából próbáltam már százszor, de makacs és önfejû, majdnem úgy mint jómagam. Mégis kikészít ez a vasakarat, mert én beszélni szeretnék, nevetni nagyot. Bejárni a világot, mesélni a sztorikat. De ez a két oldal, õ és én, annyira más, hogy ez marad csak egy álomvilág.
BINABASA MO ANG
Darkness
Random,,A félelem a sötét oldal kapuja. A félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet kínt, és szenvedést."
