Üss meg. Egyszer, kétszer, háromszor. Már úgysem fáj. Nem érzek semmit. Annyiszor megtörtént. De úgyis megteszed újra és újra. Neked már semmi sem számít. Melletted én is olyanná lettem. Valakivé, aki nem gondolkodik, csak robotszerűen tesz mindent. Eszik, iszik, fürdik, alszik és ami a legfontosabb, elvisel. Eltűri amit vele csinálnak, teljesíti a kéréseket. Ilyenkor jutsz el arra a pontra, hogy már élni sincs kedved. Nem mosolyogsz, néha elsírod magad, de amikor ő hazaér mosolyogva nyitsz ajtót, mert tudod, hogy nincs más választásod. Hozzászoksz a szokásaihoz, teljesíted a kéréseit, csak ne bántson. Egyszer majd, mikor már összetörve fekszel a padlón, ő rájön, hogy valaki másra vágyik. És rádöbbensz arra, hogy éveket pocsékoltál el valakire, akitől te semmi jót nem kaptál.
YOU ARE READING
Darkness
Random,,A félelem a sötét oldal kapuja. A félelem dühöt szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet kínt, és szenvedést."
