Overdose

𝐓 𝐡 𝐫 𝐞 𝐞 .

- Hannah! – intett felém Harry, s közben gyorsan igazított egyet szemüvegén.
Jaj Harry, ne is próbálkozz.
De azért elmosolyodtam.

- Srácok! Örülök nektek! – öleltem meg mind a hármat, majd leültem Hermione mellé. Tényleg kedves fogadtatás. Közben Ron bemutatta két ikertestvérét, akik rögtön egy igazán agyafúrt viccel szerették volna magukra terelni a figyelmet, viszont az asztal végén ülő fiú tekintete még inkább magával ragadott. Pár másodpercig csak egymás tekintetét lestük.
- Ja, ő? – bökött meg a lány mellettem. Biccentettem, hogy nehogy észrevegye a fiú, hogy róla van szó. – Oliver Wood. Utolsó éve, őrző, csapatkapitány. – ez a lány mindent is tud.

- Köszi az infót, igazából remélem a Bűnügyi részen fogsz dolgozni, ha itt végeztél. Hasznukra lennél, az biztos. – nevettem el magam, majd összecsaptam a kezem a lánnyal.

Elkezdődött lakoma és mindenhol, ahol csak egy kis hajszálnyi hely volt az asztalon, ott isteni illatú étel terült el. Már alig vártam, ez a napom fénypontja. Enni.
Miközben éppen egy rántott húst szedtem a tányéromra, éreztem egy tekintetet. De tovább vártam, még teljesen megérezzem honnan jön. Gyors akartam lenni és egyből lecsapni rá, mint a vadász egy szép gazellára.
Megvagy.
Pont előttem, pont szemben. Egy asztal volt közöttünk, de teljesen jól láttam. A szőke kezdte a farkasszemet.
Jól van, szépfiú, játszhatunk így is.
Percekig le sem vettem róla a szemem, míg ő az almáját szépen, komótosan elfogyasztotta. Végig a szemembe nézve.
Viszont az egyik Weasley iker tűzijátéka a levegőben vetett véget a kontaktnak. Mindenki nagyokat nevetett és jól teletömte a hasát. Mintha már év végéig nem kapnának többet.

-Oké, ez mi volt? – fordult felém Hermione.

-Mi-mi volt? – értetlenkedtem, de tudtam mit akar.

- Malfoy-al. Láttam. – ráncolta szemöldökét. – Felejtsd el! Ne kezdj az ellenséggel! De Oliverrel jobban járnál. Most szakított év végén Choval. – majd nagyra nyílt szemekkel nézett az őrző irányába. – Bár amennyire most látom, nem sok hiányzik a randiig. – nyelte félre a palacsintáját, és hatalmasat köhintett, mikor látta a srácot megindulni felénk.

- Hannah, igazából bevehetünk négyesbe, ha gondolod. – pirult el Harry, amint rájött mi is csúszott ki a száján. – Baszki. – nevetett. Ron annyira fogta a hasát a nevetéstől, hogy észre sem vette, hogy Oliver megfogta a vállát.

- Ron, ma edzés. Tudod. Jövőre te vagy az őrző. – józanította ki Oliver, mire Ron bólintott. – Egyébként, – nyújtotta felém kezét Oliver . – Oliver Woods. Ha gondolod, megnézhetnéd te is a mai edzést. - válaszul bólintottam egyet, majd mosolyra húztam a számat.
Ó, Merlin, hogy lehet valaki ilyen helyes? Bár, kicsit gyors lesz ez a tempó. Megfogadtam idefele, hogy egy férfit se engedek a közelembe.

De közben megint néz, érzem. Gyere gazella. Vár. Lecsap.
Ráneztem a szőkére. Szikrákat sugallt szeme. Megvagy.

*

-Hermione! Mi holnap az első óránk? És mibe menjek edzésre? – hadartam gyorsan új szobatársamnak. – Mármint nézni. – hatásszünet – Az edzést. – zavaromban megvakartam fejem, mert megint eszembe jutott Oliver IgazánDöglesztő Wood, majd Malfoy.

- Na, nem tán valaki izgul? – nevetett fel kedvesen Hermione. – Csinosan, de sportosan. -húzta ki magát.

- Mint egy nő, aki nem akar feltűnést kelteni, mert elég feltűnő önmagában a kisugárzása? – vontam fel szemöldököm.

-Pontosan. – vágta rá egyből a lány. Azért csak tudja ő, hogy mi fán terem.

Új szobámba már berendezkedtem, és a gardróbból elővettem egy fekete garbót, és egy mélykék színű farmert, majd a sportcipőmmel párosítva néztem magam a tükörben. Igazán visszafogott. Ez kell. Kevés smink, éppen leheletnyi. Tökéletes tusvonal.