Overdose

𝐓 𝐞 𝐧 .

(zene, fülhallgató ajánlott ;) )

Lopakodás, csigalépcső.

Ahogy egyre jobban közeledtem felé, rögtön kezdődött az izzadt tenyér szindróma, idegesség, verejtékezés, remegés és a lüktető szívdobogás
Amint felértem, megcsapott a hideg fuvallat, ami a balkon felől érkezett, testemet végig járta a hideg.

- Azt hittem nem fogsz jönni. – fordult meg lassan a korlátnál álló szőke fiú. Talárja alját kellemesen simogatta a szellő.

- Leckét írtam. Kíváncsi voltam, ma mivel állsz elő.

- Ezt nem csinálhatjuk. Ha kitudódik, apám élve vet Nagini elé. – nézett ismét a távolba.

- A hírneveddel együtt. Jól értem a célzást? – kérdeztem csendesen, majd mellé léptem, de csak Hagrid kunyhóját szemléltem.

- Nem láthatnak meg egy Griffendélessel.

- Nem gondolod, hogy a Griffendéles barátaim, sem örülnének neked? – húztam fel szemöldököm.

- Ciki lennék? – nézett rám csillogó szürkéskék szemeivel, majd halvány félmosolyt eresztett.

- Sosem mondanám ki hangosan, nem sértenélek meg.

- Na várj csak. – nevetett fel a kelleténél hangosabban, és akkora csikizésbe kezdett, hogy hirtelen érintését sem tudtam megszokni. Minden egyes mozdulata villámcsapásként ért, ennek következtében, pedig kicsit hangosabban nevettem fel. Kezét rögtön a számra helyezte, de a csikizéssel így sem állt le.

- H...hagy...hagyd ab...abba! – próbáltam levegőt venni, de annyira nevettem, hogy nem ment.

- Jó. – majd arrébb állt.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyű lesz. – rántottam meg vállamon, majd szétcsúszott taláromat igazgattam.

- Ha azt mondod állj, akkor úgy teszek. Viszont, neked is úgy kell tenned, ahogy mondom. – lépett egyre közelebb, majd talárom alá csúsztatta a kezét a derekamra.

- Mit kell tegyek? – néztem mélyen szemébe, de szívverésem egyre csak gyorsult. Borsmenta illata megcsapta orrom. Minden egyes lélegzetvétel nehéz volt, tüdőm megtelt az illatával, és úgy éreztem, soha nem akarom, hogy más hozzám érjen.

- Mondjuk. Ne ellenkezz. – szürkéskék mély pillantásai ajkam és a szemeim közt keringtek. Meleg lehelete arcomhoz ért, s minden egyes pillanatban végigfutott a hátamon a libabőr. Szám remegni kezdett, agyamat pedig éreztem, ahogyan elönti a forróság.

- Az előbb még, azt mondtad nem lehet. – suttogtam ajkába, éppen csak hogy nem érve hozzá.
De abban a pillanatban egy csattanás hallatszódott az egyik oszlopon.

- Ki van ott? – rántott maga mögé Draco, azonnal pálcát emelt.

- Nyugi. Nincs ott senki. – közelebb léptem a hang irányába és lesütött szemmel konstatáltam, hogy az oszlopban egy repedés lett.

- Miről beszélsz? – lépkedett felém, de tisztes távolságot tartva. – Mi az ott? – mutatott a repedésre.

- Nem beszélhetek róla. – fordítottam neki hátat és leültem a földre. Hátamat neki döntöttem a kemény és hideg márványoszlopnak.

- Ki vagy te? – nézett rám fentről, de egy szó se jött ki a számon válaszként. – Beszélj! – szegezte rám pálcáját.

- Tedd le azt Draco, vagy rögtön elindulok vissza.