Overdose

𝐓 𝐡 𝐢 𝐫 𝐭 𝐞 𝐞 𝐧 .

- Pár ember? – hüledezett Harry. – Ez neked pár ember?!

- Szóval... elég nagy sikert aratott az ötlet. – felelte elégedett mosollyal Hermione. – Hoznál még pár széket, Ron?

A kocsmáros hatalmas szemekkel próbálta követni az eseményeket. Talán azt gondolhatta, hogy ebben a koszfészekben még ennyi ember sosem fordult meg. Az újonnan érkezőket bámulta.

- Jó napot! – köszönti neki George. – Huszonöt vajsört kérünk szépen!

A kocsmáros idegesen eldobta kezében lévő -kosztól szürke- törölgető rongyát, majd lassan kiosztotta a poros palackokat.
Mindenki bontogatta palackját és aprópénzt keresgéltek zsebükben. Harryre pillantottam, de ő csak a döbbenettől némán meredt a díszes társaságra.

- Mit várnak tőlem? Mire számítanak? – fordult Hermione felé fojtott hangon.

- A tapasztalataidra kíváncsiak! – lelkendezett a lány, de Harry nem volt tőle jobban. - Majd kezdem én. – Szóval... sziasztok. – szólalt meg Hermione elcsukló, lámpalázas hangján. Az összes tekintet hirtelen rá szegeződött, amitől kicsit elpirult. Majd néhány tekintet inkább visszavándorolt Harry-re. – Szóval... arra gondoltunk, így négyen, ... – pillantott ránk, majd bíztatásul bólintottam egyet. – hogy akik Sötét Varázslatok Kivédését akarják tanulni, úgy értem rendesen tanulni, nem ahogy Umbridge és a Minisztérium gondolja...

- Úgy van! – szólalt fel hangosan az egyik Hollóhátas diák. Erre Hermione magabiztosan kihúzta magát, majd megköszörülte torkát, és magabiztosabban kezdett bele mondandójába.

- Úgy gondoltuk, hogy szervezzünk magunknak önvédelmi tanfolyamot.

- Meg kell védenünk magunkat, képesek kell lennünk rá ... mert... Voldemort nagyúr visszatért. – fejeztem be Hermione beszédét. Harry halvány mosolyt eresztett felém, Hermione pedig büszkén bólintott. Viszont a társaság reakciója nem lepett meg. Cho és barátnője felsikoltott a név hallatán, az egyik Hugrabugos lány leöntötte magát vajsörrel, Neville furán nyikkantott fel egyet, amit köhögésnek próbált álcázni. Mindenki állhatatosan pislogott rám és Harryre. A tömegben Oliver arcát kerestem, bíztatásul, de nem csalódtam benne. Körültekintően azért lelkesítően bólintott egyet felém, mosollyal rejtve.

- Ha úgy gondoljátok, érdekel a dolog... - folytatta már kicsit sem magabiztosan Hermione, látva a reakciót.

- Mivel tudjátok bizonyítani, hogy Ő visszatért? – kérdezte feszülten a tömegben Zacharias.

- Dumbledore hisz benne... - válaszoltam halkan.

- Vagyis hisz Harrynek inkább. – szólt egy dühös hang a sokaságból.

- Különben is mit gondolsz, egy hete jársz ide, nem tudsz te semmit!

- Ki vagy?! – szólalt fel türelmetlenül Ron.

- Átveszem inkább. – jelentette ki Harry. Azt hiszem, itt kezdett derengeni nekünk, hogy miért is jöttek ide. – Azt kérded, honnan tudom, hogy Voldemort visszatért? Talán mert találkoztam vele. De nem fogom azzal tölteni a napot, hogy titeket győzködjelek. – mindenki visszafojtott levegővel figyelte Harryt.

- Dumbledore csak annyit mondott, hogy visszahoztad Cedric holttestét a Trimágus Tusáról, semmi részletet nem árult el se ő, sem te! Pedig mindenkit érdekelt volna... – mondta Zacharias kicsit sem megszeppenve.

- Ha bárkit is ezért jött el, akkor hiába való volt a jövetele. Nem fogok Cedricről beszélni. Úgyhogy, nyugodtan elmehetsz Zach. Sőt bárki elmehet, aki akar. – jött ki a béketűréséből Harry. Teljesen úgy jött le, mintha mindenki azért jött volna el, hátha a torzszülött előáll a meséjével a Trimágus Tusáról. Nem hagyhattam annyiban.