Overdose

𝐓 𝐰 𝐞 𝐧 𝐭 𝐲 - 𝐬 𝐢 𝐱 .

- Gyere, segítek. – tápászkodott fel a földről. – Az első estédet ruhában töltöd mellettem, ráadásul teljesen részegen. Ha reggel nem hányásban kelek fel, megírom a követketkező házidat Jóslástanra. – nevetett fel halkan, s pólómat egy laza modulattal húzta le rólam. Hátra dőltam az ágyon, majd kínkeservesen próbáltam farmeromat lehúzni.

- Ha apád ezt látná...

- Kussolj, Malfoy.

- Nagyon megy ma neked a szövegelés. – nézett rám kaján mosolyával, majd lehámozta rólam a nadrágot.
  Takarómat nyakig felrántottam, majd rögtön be is csuktam szemeimet. Hihetetlen fáradt voltam. De szemem rögtön kinyílt, amint egy halk suhanást hallottam.

  Ingje az asztal előtt heverő székre repült, majd mellé nadrágja is, melyen koloncolva csattogott övje.

- Tetszik? – nevetett fel cinkosan.

Draco Malfoy előttem állt egy fekete boxerban, a kellőképpen kigyúrt felsőtestével, hatalmas hófehér mosolyával. Tökéletes volt. Minden testrésze. Növekvő férfiasságán egyből megakadt tekintetetem, mire ő válaszul csak mosolyogva fejét rázta.

- Így alszanak a barátok? – kérdeztem tőle cinikusan.

  Befeküdt mellém az ágyba. Takarómat magára húzta, jéghideg tenyere pedig medencecsontomon landolt gyengéden. Egész testem felbizsergett, hormonjaim pedig örömtáncot jártak bennem.

  Ujjai lazán simogatták a fehérneműm feletti testrészt. Szemeim lehunytam, s kezét lejjebb toltam.

- Hannie. Nem. Részeg vagy.

  Szavai súlyosak voltak, kezét visszarakta kiindulópontjába, de nem tudtam elmenni az előbb mondottai előtt.

- Hannie?

- Tetszik a neved. De így jobban.

- A barátok becézik egymást?

- A baártok becézik egymást.

  Hangja olyan nyugtató volt. Heteken keresztül vártam a pillanatot, mikor végre mellette aludhatok el. Úgy gondoltam, talán igaza van, és jobb lesz ha nem most és nem így. Hideg gyűrűjének nyoma miatt többszörös libabőr járta át testemet. Arcát nyakhajlatomba fúrta, de pár kósza hajszála bizsergető érzéssel volt arcomra. Úgy éreztem, a nyugalomnak nincsen magasabb foka annál amit jeleneleg átélek. Nem akartam elaludni, azt akartam örökké tartson a pillanat. Ujjai medencecsomtomon pihenve simogattak, míg álomba nem szenderült. Ujjaimmal puha, és tökéletes hátát simogattam. Teljesen a fülem mellett szuszogott, halkan, a világ összes békéjével.

A reggeli fény és a vasárnap érzés kellemesen fogadott. Viszont az még kellemesebb volt, mikor magam mellé tekintettem.

Draco kócos, szőke haja, meztelen felsőteste. Pont ugyanúgy aludt, ahogy este álomba merült. Parfümjének illata meleg testhőjével párosult.

- Ne bámulj. – nyöszörögte felém rekedt hangján.

- A szép dolgokat az ember megnézi nem? – mosolyodtam el, s kezemmel a medencecsontomon heverő ujjait összekulcsoltam. Nem ellenekezett, szorítása rögtön erősebb lett.

- Hogy megyek én innen ki? – szólt hozzám reggeli rekedtes hangján, még mindig csukott szemmel. Nyakhajlatomba bújva csókot lehelt, majd rögtön kisebbet harapott bele.

- Csak nézz magad mellé. – szólalt meg a szomszéd ágyról kedvesen Hermione hangja.

Hangjától hirtelen összerázódtam, és Draco is rögtön kinyitotta a szemét az ijedtségtől, majd a baldachinon beszűrődő reggeli vakító fények miatt, rögtön össze is húzta.