Overdose

𝐄 𝐢 𝐠 𝐡 𝐭 𝐞 𝐞 𝐧 .

A tanteremből kilépve egyenesen Gyom-és Gyógynövénytanra vettem lépteim. Majd Bűbájtan, azután pedig dupla Mugli ismeret. A nap utolsó órája pedig Mágiatörténet, Binns professzorral. Nem értettem, hogy tudják utolsó órának berakni a világ legunalmasabb tárgyát.

A professzor egész órán végtelennek tűnő felolvasást tartott.

- Au! – kaptam tarkómhoz halkan, mikor egy papírfecni landolt rajta. Draco vigyorgott a mögöttem lévő padban. – Mi van? – pillantottam felé idegesen.

- Nem látok a béna hajadtól.

- Akkor keress másik padsort, Malfoy.

Éreztem, hogy meghúzza kicsit hajamat hátul, majd ujjai köré tekeri.

- Engedd el, Malfoy. – tekintettem magam elé, felé sem hederítve.

Még egy papírgalacsint éreztem, mely a hajamról pattant le.

- Mi bajod van?!

- Unatkozom. – válaszolta egykedvűen. A mellette ülő Blaise-re pillantottam zavarodottan, de csak fejét rázta halvány mosollyal az arcán. Úgy tűnt, tényleg mindent tud.

- És, mit gondolsz, mit csináljak? – ráztam meg értetlenül fejemet. Hermione neheztelően pillantott rám, hogy maradjak csöndben az órán.

- Menjetek szobára. – fordult bele beszélgetésünkbe Hermione.

- Hermione, csatlakozol te is a sötét oldalhoz? – nevetett fel halkan Blaise. De Hermione csak egy szemöldökhúzással válaszolt, majd ismét maga elé figyelve jegyzetelt.

- Evans! – sziszegett fel halkan fogai közül ismét Draco.

- Malfoy. – fordultam megint hátra nyugodtan.

- Jövőhéttől mellettem ülsz. – nyalta meg alsó ajkát. Csak nevettem rá egyet, komolyan sem véve az előző mondatát. – Nevess csak.

- Nem foglak kínos helyzetbe hozni, ezt jegyezd meg. – majd mind a két fiú összenevetett.
Fogalmam sem volt, hogy Blaise miért tudott rólunk, és ez egyáltalán miért is jó nekünk.

Binns professzor megunhatatlanul folytatta altató hatású monológját az óriások háborúiról. Mikor vége lett az órának, szélsebesen indultam ki a teremből klubhelyiségünk felé.

- Ne olyan gyorsan, Evans! – rántotta vissza az ismerős hang tulaja erősen csuklómat, majd maga mellé húzott.

- Mi bajod van? – förmedtem rá, miközben egymás mellett lépkedtünk a megszokottál sokkal idegesebben és gyorsabban.
Csuklóm szorítását még mindig nem engedte el. Viszont, iszonyatosan zavartak a rajtunk legelésző szempárok.

- Mikor mentek?

- Ma, nyolckor.

- Jó. – majd azzal a lendülettel el is engedte csuklómat, s ő a folyosó végén jobbra fordult, és pedig balra vettem az irányt.

Egyre gyakrabban rajta felejtettem a szemem, rengetegszer kaptam el gondolataimat nála. Kívántam a közelségét, és szerettem volna minél közelebb kerülni hozzá. Mikor megérintett rémülten éreztem, mennyire vágyom rá.

Felszaladtam klubhelyiségbe gyors fürdőt venni,mielőtt lekecmeregtem apám szobájába a büntetőmunka miatt. Hajamat copfbakötöttem, végtére is arra gondoltam, hogy mi van, ha padlót fog velünk suvickoltatni, vagy ami még rosszabb, kitakaríttatja velünk a szertárát...
Ezzel a lendülettel elindultam apám szobája felé, mely a hideg folyosó felénél volt. Gyors léptekkel szeltem át a folyosókat az odafelé vezető úton,s közben észrevettem, hogy pár mardekáros tag meredt szemekkel néz rám. Néhányan összesúgtak a hátam mögött, de éreztem több sulykoló pillantást is.
A szobába érve apám a félhomályosan megvilágított asztalánál várt már összekulcsolt kezekkel, s vele szemben Draco ült. Érkezésemkor mind a ketten felém fordultak.