Overdose

𝐓 𝐰 𝐞 𝐧 𝐭 𝐲 - 𝐨 𝐧 𝐞 .

Azt vettem észre, hogy csak úgy telnek a napok. Általában minden nap, órák után a könyvtárból szaladtam át a hálókörletünkbe, s ott folytattam tovább a maradék leckéim megírását. Hermioneval minden napot szinte együtt töltöttünk, s nap végén pedig Harryéknek segítettünk megírni a leckéjüket, mivel minden hétköznap edzésük volt. Tényleg nem vicceltek az R.B.F. vizsgával... Dracoval csak a könyvtárban találkozgattam napközben, a kietlen könyvespolcok mögött, pár perc erejéig egy-egy lopott csókra, de a tanulás mindkettőnk idejét teljesen lefoglalta. Viszont a legjobban a mai napban az hozott lázba, hogy péntek van végre...

Harry is beszámolt Sirius-szal való beszélgetésről, mely a rémálmainkhoz volt köthető.

Utolsó óráinkra indultunk, Sötét Varázslatok Kivédésére, Umbridge professzorral.

- Pálcákat a táskába! – adta ki az utasítást Umbridge. – Lapozzatok a tizenkilencedik oldalra, és folytassátok az olvasást a „ Főbb defenzív elméletek és azok eredete" című fejezetet. A beszélgetést kérem mellőzzék!

Széles, önelégült mosollyal foglalt helyet a tanári asztal mögött. Mindenki egyszerre sóhajtott fel, majd fellapoztuk a könyvünket. Elgondolkodtam, hogy vajon van e annyi lap ebben a könyvben, hogy Umbridge a tanév összes óráját végig olvastathassa velünk...

- Tanárnő! – emelkedett Hermione keze a magasba.

Az előttünk ülő Harry is rögtön hátrafordult ijedtében, hogy vajon mit akarhat a lány. Kérdően pillantott rám Ron is, de magam sem tudtam mit akar Hermione. Umbridge látta, hogy a lány keze a magasban van, de úgy látszik új stratégiát eszelt ki a professzor. Felállt, s odasétált asztalunkhoz, majd a lányhoz hajolt és suttogva így szólt:

- Tessék, Granger, hallgatlak.

- Már olvastam a második fejezetet.

- Helyes, akkor jöhet a harmadik is, nem de?

- Azon is túl vagyok, elolvastam az egész könyvet.

Umbridge nagyokat pislogott, de újabb tervvel állt elő:

- Akkor biztosan tudod, mit mond Fushel a tizenötödik fejezetben, az ellenrontásokról.

- Idézem: Az ellenrontásokat nem így kéne nevezni. Szerinte csak azért hívnak az emberek egyes rontásokat ellenrontásnak, hogy jobb színben tüntessék fel őket.

Umbridge majdhogynem elismerően nézett a lányra, de gyorsan változtatott arcmimikáján.

- De én nem értek ezzel egyet. – tette hozzá Hermione.

Umbridge szemöldöke magasra szállt, s arca teljesen elkomorult.

- Nem értesz egyet ezzel?

- Nem. – rázta fejét Hermione, aki Umbridge-al ellentétben nem suttogott, hanem fennhangon beszélt, hogy az egész osztály figyelmét magára vonja. – Gondolom Mr. Fushel nem szereti a rontásokat. Pedig ha védekezésre használjuk nagyon hasznosak lehetnek.
Umbridge kihúzta magát, s már ő sem suttogott:

- A véleményedet senki nem kérdezte. Az órámon Mr. Fushel véleményét tekintjük mérvadónak, nem a tied.

- De...

- Elég! – hallgattatta el Umbridge.

Sarkon fordult visszament a padsorok elé és szembefordult diákjaival.

- Öt pontot levonok a Griffendél-háztól.

A háztagok rögtön idegesen felmorajlottak.

- Miért is? – reagált dühösen Harry.