Overdose

𝐅 𝐢 𝐟 𝐭 𝐞 𝐞 𝐧 .

A portélyukon bemászva, tudtam, hogy ismét későre jár, de nem gondoltam volna, hogy buli van a klubhelységben.

- Hát ez? – rémültem meg nem is a cigi és piaszag keveréke miatt, inkább a lebukás veszélye miatt.

- Hannah! – rohant hozzám Ginny. – Tessék! – nyomott a kezembe egy hideg palack vajsört. A zene ismét annyira tombolt, mint ma reggel. A sarokban megláttam az Arany Triót és Olivert is.

- Harry te meg mit csinálsz? – csattantam fel, mikor megláttam Harry kezében a cigit.

- Én csak... sok. – rántotta meg vállát flegmán. – Kérsz? – nyújtotta felém a dobozt. Kivettem egy szálat, majd a füstöt csak felfelé fújtam ki, mintha azzal együtt az összes felgyülemlett feszültség távozna.

- Sikerült? – hajolt fülemhez Hermione.

- Gondolhatod... - vontam körbe szemeim, majd újabb adag füstöt fújtam ki, s belekortyoltam vajsörömbe.

- Sejtettem. Jobb így. – ordította ismét fülembe.

- Mi ez a nagy ivászat?

- Kicsit meghajtottam őket edzésen. – vigyorgott Oliver.

- Ja, kicsit, mi? – bökte felé Ron, majd fejét rázta nevetve. – Úgy leizzadtam, hogy hozzám képest a Bagoly Bertis büdös zokni drazsé illatos.

- Holnap mindenképpen találkoznunk kell, tudok egy megoldást... a problémánkra. – kacsintottam rá Hermionera.

- Micsoda?! – húzta közelebb székét Harry.

- Hogy?! – hajolt felém közelebb Ron.

- Hannah ! Merlinre mondom! – ragyott fel Hermione szeme.

- Tudtam én! – puszilta meg hirtelen Oliver hajamat.

- Mindent elmondok holnap, viszont én inkább most felmegyek aludni. – tettem le maradék vajsörömet, majd elköszöntem tőlük, s bebújtam az ágyamba.

D R A C O         M A L F O Y

-Aranyvér. – suttogtam ki jelszavunkat, majd azonnal csendtől kongó klubhelységünkben találtam magam. A gondolatok csak repedtek a fejemben oda-vissza. Egész eddigi életemben igyekeztem elkerülni minden szélsőséges érzelmet. De Hannah olyan... más volt. Más volt a jelenlétében lennem. Különleges volt. Teljesen kizökkentett. Az évek során olyan falakat húztam fel az érzelmeim köré, hogy azon egy lény sem tudott volna bejutni. De neki egy pillantás alatt sikerült. Olyan érzéseket hozott ki belőlem, amelyek teljesen idegenek tőlem. Szeretem, ha a kezemben van az irányítás, de ha vele vagyok ez elvész.

Halkan lépdeltem fel a szobámhoz vezető lépcsőn, majd benyitva nem éppen az fogadott amire vártam.

- Hova a fenébe járkálsz? – förmedt rám Blaise.

- Ellenőriztem a folyosót. – vágtam rá unottan.

- Pont ma éjszaka?! Roxmortsba se jöttél ma, pedig sose hagyod ki. – nézett rám az ágyamon ülő Pansy.

- Prefektus vagyok, kötelességem ellenőrizni. Jó éjszakát. – mutattam az ajtóra, hogy Pansy végre menjen ki.

- De Draco... – lépett felém óvatosan Pansy. – Nem úgy volt... hogy ma...

- Nem!

- Mi a fene ütött beléd Malfoy?! – csattant fel a lány.

- Nem tetszik a viselkedésed Parkinson.
Taláromat feszülten az ágyamra dobtam, s azzal a lendülettel besuhantam a fürdőbe, nem is foglalkozva Parkinson értetlen tekintetével.