Overdose

𝐓 𝐰 𝐞 𝐥 𝐯 𝐞 .

- Aludj jól. – mondtam ki magamban.

- Mire gondolsz most? – jött azonnal a válasz kérdés formájában.

- Mire gondolsz te?

- Amire te. Aludj jól. – elmosolyodtam. Elővettem a párnám alá rejtett pulcsit. Illata azonnal megcsapta orromat, arcomat rögtön belefúrtam a ruhadarabba. Olyan érzés volt, mintha mellettem feküdne, és ebben a tudatban is hajtottam álomra fejemet.

Reggel végre nem Hermione takaró rángatására keltem fel, hanem valami hangos zenére és nevetésre. Gyorsan a fürdőbe léptem, rendbe raktam magam, felkaptam egy piros-arany griffendéles pulóvert és farmernadrágot, majd gyors léptekkel robogtam a klubhelységbe. Mindenki, tényleg mindenki önfeledten táncolt, karöltve, és még a Hollóhátas Luna is csatlakozott hozzájuk, aki csak minden egyes vajsörre rácsodálkozott.

- Hannah! – jelentek meg egyszerre az ikrek lihegve. – Most bizony...

- Itt... - folytatta Fred.

- Tánc...

- Van. – kacsintott rám, majd karöltve bevittek a tömegbe.

- Harry! – integettem felé, aki éppen Hermione és Ron között beszélgetett önfeledten.

- Srácok! Mi folyik itt? Minek örülünk ennyire? – táncoltam hozzájuk közelebb.

- Az ikrek úgy döntöttek, ma jó nap van. – nevetett fel lelkesen a lány.

- Egy reggeli keringő? – lépett mellém Wood, s felém nyújtotta kezét.

- Boldogan!

- Figyelj, sajnálom, hogy gyorsan közeledtem... - mondta fülemhez közel hajolva, hogy halljam a hangos zene miatt. Meleg lehelete nyakamon csapódott, amitől kirázott a hideg. Egyik kezével pedig, éppen derekamat karolta át.

- Igazából, nem a te hibád. – vontam meg vállam. – Semmi hiba nincs benned, Oliver. Tökéletes férfi vagy. – néztem mogyoróbarna tekintetébe.

- Akkot hát ... - emelte elém egyik kezét – barátok?

- Barátok. – fogtam vele kezét, majd kacagva megöleltem.

A reggeli jókedvünket semmi nem tudta elrontani, úgy éreztem. Az Arany Trióval délután kettőre beszéltük meg a találkozót Roxmortsban, majd Hermione is tovább adta az információt az érdekelteknek.

-Hermione! Komolyan a Szárnyas Vadkanba megyünk? –kérdezte Ron szemöldökét rögtön felkapva, amint megálltunk a kocsma bejáratának ajtajában.

- Olyan helyet akartam, ami nem feltűnő, nem sokan járnak és nagyobb bent a hely.

- Lehet jobb lett volna a Három Seprű...

- Ron, hagyd már. – bokszoltam vállba a fiút.

- Biztosan jó ötlet ez? – fordult meg az ajtóban Harry.

- Biztos!

Nos... a látvány tényleg ... nem feltűnő. A Szárnyas Vadkanban egyetlen szűk, komorés piszkos helység rejtőzött, ráadásul elég durva kecskeszaggal. A világítást a munkáltalan faasztalokon elhelyezett pislákoló gyertyák alkották. Az ablakok olyan koszosak voltak, hogy csak halvány fény derengett be rajta. A padló pedig döngölt földnek tűnt, de rajta lépkedve, érződött hogy ez bizony kőlap. Vagy valami földet borító kőlap... évszázadok óta nem takaríthatott itt senki.

- Hát ... Hermione... nem is tudom. – dörmögtem, ahogyan átvágtunk a helységen.

- Emlékeztek, elsőben mondta Hagrid, hogy sok fura alak fordul meg erre. –tolta fel Harry szemüvegét.