Overdose

𝐄 𝐢 𝐠 𝐡 𝐭 .

Visszaültem Hermioneval szemben, aki épp alig pillantott fel rám.

- Minden rendben? Kicsit sokáig tartott. – bökött a kezemben lévő könyv felé.

- Persze, minden a legnagyobb rendben. – hogy is mondhattam volna el neki, hogy Malfoy, az egyik legnagyobb ellenségük, éppen most hívott takarodó után a csillagvizsgálóba. Nem tehettem meg.

Miután a lehető legtöbbet kihoztuk a tanulásból, korgó gyomorral indultunk meg a Nagyterem felé.

- Figyelj, és bejön neked akkor Harry nem? – nézett felém Hermione, miközben talárját igazgatta.

- Nézd Hermione, Harry nagyon kedves srác és tényleg jól néz ki. De nem ezért jöttem a Roxfortba.

- Oliver amúgy is elmegy év végén, valószínűleg kviddics edző lesz. Még egy bő fél évig szórakozhattok egymással, vagy akár jól is érezhetitek magatokat. De aztán itt maradtok egymásra Harryvel. – lesett bozontos haja alól felém, arcán sunyi vigyorral.

- Az teljességgel ki van zárva. – csaptam egyet a levegőbe. – Roxmortsban megbeszélünk mindent.

A vacsoránk a szokásos módon telt, az ikrek szórakoztattak új Maximuláns termékeikkel, Harry pedig egyre jobban zavarban volt mellettem, közben Dracoval tekintetünk egymásét kereste, Ginny pedig le sem tudta venni a szemüveges fiúról a szemét, Ron és Hermione pedig folyton csak cukkolták egymást.

A hálókörletünkbe érve gyors fürdőt vettem, hajamat lófarokba kötöttem, majd egy egyszerű fehér inget és fekete farmert kaptam fel talárom alá.
De Hermione nem igazán akart aludni. Igaz, baldachinját behúzta az ágya körül, de láttam, hogy még mindig manó sálat köt, s a kötőtűk csak úgy csattogtak kezeiben. Úgy gondoltam, ha nem szólok, talán észre sem veszi. Viszont már háromnegyed tizenegy van. Nekem pedig éppen csak, hogy megvan, merre is található a csillagvizsgáló. Azzal a lendülettel magamra kaptam talárom, s elindultam, tudomást sem véve szobatársamról.

- Hova mész, Hannah? – szólalt meg a lány kíváncsian.

- Csak a hallba, azt hiszem ott hagytam az egyik hajtűmet.

- Remélem megtalálod. – szólt kedvesen, majd kiléptem az ajtón, lementem a lépcsőn a hallba.

Hajtű? Sosem hordtam hajtűt! Hazudni sem tudsz Snape.

- Hova-hova kedves Hölgy? – szólalt meg Oliver az egyik fotelben, ahogy lesettenkedtem a lépcsőn a klubhelyiségbe. Hangja most elég mogorva volt, rám sem nézett. – Ha elkapnak pontot vonnak le tőlünk, azt pedig Harrynek kell behoznia a cikesszel. Ne csessz ki a Házaddal.
- Szerintem a lánymosdóban hagytam a hajtűmet. – vontam meg vállam, majd kiléptem az ajtón mit sem törődve szúrós tekintetével. Nem győztem magam ostorozni

Gyors léptekkel osontam a folyosón, a szobrok mögött kerestem pár pillanatra búvóhelyet, ha éppen valamelyik prefektus vagy tanár erre járna.
Egy meredek csigalépcsőt kellett találnom, de a legkeskenyebbet, az vezet a csillagvizsgálóban.
Már majdnem azt hittem, hogy sosem lesz meg, a sok egyforma szobor és oszlop között, mire az egyik pillanatban balra fordultam, s meg láttam a csigalépcső feletti kicsiny boltívet a félhomályban.

Halk, de gyors léptekkel vágtattam föl. Nem tudtam, mi vár rám odafent, lehet Umbridge, és akkor tényleg két hét kötelező büntetés, akár tőből le is vághatnám most rögtön a karom, vagy lehet, hogy a földet kell majd suvickolnom egy parányi fogkefével. Ráadásul új diákként biztos kapna a Griffendél mínusz ötven pontot. A hideg is kirázott.

Már csak az utolsó pár lépcsőfok volt, de azzal együtt szívem is egyre gyorsabban vert. Halántékom lüktetni kezdett. Két folyosón kellett végigmenni, majd befordulni a sarkon hogy a Bejárati Csarnokban lehessek.
Mi van, ha nem is lesz itt, és csak átvert?
- Itt vagyok, ne aggódj. – szólalt meg az ismerős hang a fejemben.
Az ajtón kilincs gyanánt rozsdás vaskarika szolgált, mely a lőrésekkel szabdalt bástyára nyílott. Amint felértem a csillagvizsgálóba, a sötét oszlop mögül kilépett Draco. A telihold fényében megcsillant koromfekete talárja.