LMBTQ hülyeségeim

Ottalvás

Tegnap Ebynél aludtam, igen többek között ezért sem volt rész, bocsi. 

Mikor haza értem öcsi úgy kezdte el kérdezgetni merre jártam, mint ha szó nélkül el tűntem volna.

Öcsi: Becky! Hol voltál? 
Én: Ebynél. 
Öcsi: Hol aludtál? 
Én: Ebynél. 
Öcsi: Miért? 
Én: Mert szeretem, és boldogítottam  a hétvégén. 
Öcsi: Eby a szerelmed? 
Én: Nem, ő a legjobb barátom. 
Öcsi: Nem is! Ő a szerelmed! 

Az a vicces, hogy mindenki azt hiszi, hogy Eby a barátnőm. Talán mert ő az egyetlen barátom, szóval vele töltöm a legtöbb szabad időmet, és ugye ő lány, én leszbikus vagyok, családom logikája meg "akkor biztos együtt vannak". Ez volt a dolog vicces része. 
Az érdekes és imádni való része, ahogy a tesóim beszélnek a dologról. A gyerekeknek van egy tipikus varázslatos elképzelésük a szerelemről, és általában azzal a varázzsal is beszélnek róla. Ha az én jövőmről beszélgetünk, vagy ha csak azzal piszkálnak, hogy mi az Ebyvel biztos járunk, akkor ez a varázs ugyan úgy megmarad. Olyan természetesen ejtik ki a "feleséged", "barátnőd", "csajod" szavakat, mit amilyen természetesen játsszák, hogy a lovag megmenti a hercegnőt. Tudom, hogy sose zavarta őket és viszonylag hamar megértették, de azért mégis minden olyan alkalom mikor természetesen beszélnek rólam, az én jövő képemről, olyan jól eső. Tudom, hogy ez ügyben szerencsés vagyok, de még milyen szerencsés, és ezért hálát adok az égnek.