LMBTQ hülyeségeim

Talán sejtik....

Utolsó órám műszaki volt. Hogy én azt mennyire utálom. Ezzel nem vagyok egyedül. Úgyan is az osztály nagy része le lépet az utolsó óráról. Összesen 7en meredtunk. Ebből a hétből kettő kap ma főszerepet. Az egyik, nem lehet más, mint a mi drága Nanánk. A másikat pedig nevezzük.... Puszedlinek. Igen, az jó név lesz...

Tehát jobb dolog híján, míg vártam a műszaki tanárt, fel ültem a padomra és Leneiner Laura legújabb könyvét olvastam, azaz a Bízz bennem-et. Nana helyet foglalt a tanári asztalnál, és mivel az elöző tanár bekapcsolva felejtette a gépet, egy zenét keresett rajta és el is indította azt. Puszedli a tanári asztal mellett ült, mert töltőn volt a telefonja. Bizonyára unatkozott is, mert felém fordult.

Puszedli: Van már pasid?
Én: Nincs.
Nana: És csajod?
Én: Az sincs.
Nana: Te biszex vagy?
Én: Nem.
Puszedli: Tudod mi az?
Én: Naná. Az a személy aki két nemhez vonzódik.
Nana: De te csak egyhez, igaz?
Én: Igen...
Én: *lopva Hercegnőre nézek, hátha tud segíteni. De szokásosan, csak egy mindent tudó vígyorral hallgatja az egészet*
Random osztálytárs: Nyugodtan be valhatod. Ez egy elfogadó osztály.
Én: *végig pörgetem a szemem előtt az elmúlt 3 évet. Rá jövök, hogy erre az osztályra minden illik, csak az "elfogadó" jelző nem. *
Puszedli: *egy perc hallgatás után* Amúgy mikor jöttél rá?
Én: Mármint mire?
Puszedli: *el hallgat és inkább a telefonját nyomkodja.*

Azt hiszem sikerült össze zavarnom szegény Puszedlit....