LMBTQ hülyeségeim

Nosztalgia

Ez nem feltétlen egy LMBTQ+ sztori lesz, sokkal inkább egy jó gondolat menet. 

A mi nap nagyon unatkoztam, ezért boldogítottam a nagyszüleimet. Beszélgettünk minden féléről, és egyszer csak el jutottunk hozzánk, mármint a nővéremhez, két unokatestvéremhez és hozzám. Kicsinek mi négyen elválaszthatatlanok voltunk. Ennek oka az lehetett, hogy unokanővérem és a nővérem között alig van egy év, az unokahúgom és én köztem két hónap van. Tehát nagyjából egy korosztály. Viszont, most, hogy megnőttünk alig beszélünk. Az unokanővéremmel és a nővéremmel azt se tudom mi van, és unokahúgomnak is van jobb dolga, de azt hiszem vele van a legjobb kapcsolatom a négyesből. El gondolkodtunk ennek a miértjén, vagyis, hogy miért hidegült el egymástól ez a négyes. Feltételezhető válasz a más érdeklődési kör, hogy már túl idősek vagyunk és nem igazén kötnek le a régi dolgok, na és persze bejöttek a képbe a fiúk. Itt véletlen kicsúszott a számon, hogy "kivéve nálam". Papám csak vállat vont és annyit felelt "semmiről nem maradsz le". 
Kissé meglepődtem. Körülöttem mindenki elvárja, hogy szerezzek már magam mellé valakit, a mamám rendszeresen hajtogatja, hogy most már férjhez fog adni. De a papám... Érdekes... Elsiklott afölött a tény fölött, hogy alig 7 hónap múlva 18 leszek. Nem hozta szóba a társadalmi normákat, ahogy a többi ember szokta, és még meg is erősített abban, hogy nincs azzal semmi baj, hogy az ember ennyi idősen egyedül van.