Ugye az őszi szünet felét anyámnál töltöttem, vagyis töltöm. Szombaton jöttem és holnap már megyek haza. De ide fele, a metrón anyám felém fordult.
Anya: Majd otthon szeretnék veled beszélni.
Én: Oké....
Anya: Halottam rólad egy hírt, de nem szeretném nyílvánosan meg beszélni. Elég kényes dolog.
Én: *sejtek valamit és be pánikolok* Ki mondta?
Anya: Azt nem mondom meg. De mondtam is annak aki mondta, hogy képtelenség, de ezt tölled is hallani akarom.
Én: *úgy érzem nem kapok levegőt. A kezembe lévő táskát olyan erősen szorítom, hogy az ujjaim el fehérednek.
Ez után nem beszéltünk, mikor megérkeztünk hozzájuk, mert vitték apámhoz Hülyét. Én viszont még mindig pánikoltam, szóval felhívtam a legjobb barátomat, akinek sikerült megnyugtatnia. Nagyon hálás vagyok neki érte.
Most itt vagyok. Holnap utazok haza és úgy tűnik anyám el felejtette, hogy akar velem beszélni. Szóval megúsztam a dolgot... Egyelőre...
YOU ARE READING
LMBTQ hülyeségeim
Short StoryMinden LMBTQ tag különleges, de van ami mindegyikben közös. Sokan követnek el alapvető hibákat, vagy merül fel bennük kérdés. Hát gyertek, száljatok fel velem a szívárvány hajóra és okuljatok a hibáimból, nevesetek velem a hülyeségeimen. Jó utat!
