Kérges bőr / Larry Stylinson ff / BEFEJEZETT

6.

Harry:

Egyedül ébredtem. Az ágy már hideg volt mellettem, de a szoba jó meleg. Bár Louis tegnap elutasított, mégis gondoskodott róla, hogy ne fázzak meg megint. Ahogy eszembe villant a tegnap esti csók... Ahogy az uralma alá hajtott és én engedelmesen nyitottam neki a számat, hogy érezhessen! Aztán elutasít. Eltol magától, mintha fertőző lennék. Megszakad a szívem. Annyira vágyakozom utána! Olyan elemi erővel hozzá akarok tartozni! Miért baj ez? Mellette érzem magam biztonságban. Ő a megváltásom.
Nem duzzoghattam örökké, így felkeltem, fölvettem a ruháimat majd ébereltem a tüzet. Máshoz egyenlőre még gyenge voltam, de legalább ne hideg otthonba jöjjön haza. Nem éreztem jól magam, hogy tétlenkedem, de egyenlőre szinte alig volt erőm. Szinte számoltam a perceket, nagyon hiányzott, de tudtam, hogy nem közeledhetek felé. Éjjel fura álmom volt. Egy lovon vágtattam, amikor találkoztam valakivel. Nem emlékszem, ki volt az. A lovam felágaskodott, mire ő megijedt és elejtette a kezében tartott egyetlen cső kukoricát. Olyan de ja vu érzés fogott el. Nem tudom, miért, de hirtelen erős bűntudat jött rám. Álmomban a lovamnak adtam a tengerit, amíg az ismeretlent a sárba löktem. Erősen szégyelltem magam, de nem tudom, miért. Hisz nem bántottam senkit, ez csupán egy buta álom volt. Vagy mégsem?

Másfél héttel később

Louis:

A birtokon ma kemény munka volt. Bálákat kellett puszta kézzel görgetni egyik pajtából a másikba. Egy ilyen alkalommal John, a másik napszámos véletlenül rosszul fogta meg a tartó kötelet, ami így elengedte a két mázsás, összetömörített körbálát, és az természetesen felém kezdett gurulni. Ösztönből tettem magam elé a két tenyerem, hogy felfogjam a hatalmas gurigát, de ezzel csak azt értem el, hogy majdnem eltört a két kezem.

- Az istenit John! Segíts! Nem bírom soká! - kiabáltam neki, mire zavarodottan lépett hozzám, és együtt végre a helyére tudtuk rakni. A két csuklóm keményen megzúzódott, de hát na. Ez volt az ára, ha ma is enni akartam, és haza is akartam vinni valamit a göndörömnek. Már jobban volt, kicsit mindig tett vett otthon. Sosem mentem haza hidegben, és már néha a vizet is behordta az esti fürdéshez. Igaz, az ominózus csók óta nem közeledtünk egymáshoz, és külön is fürödtünk, de mindig magamon éreztem a perzselő tekintetét, és vágyakozó íriszeit. Továbbra sem emlékezett semmire. Este hazamentem, meleg volt, tisztaság, és néha, ha maradt előző napról étel, akkor vacsora is, ha nem, én főztem valami szerény étket kettőnknek. A kommunikációnk is nagyon lecsökkent, csak épp a legártatlanabb dolgokról beszéltünk. Visszatérve a mostani helyzetemre, hát a két kezem elég rossz állapotban volt. Visszahajlott mindkét csuklóm természetellenesen a normális helyzetéhez képest. A mai munkát be sem tudtam fejezni, így az étel is kevesebb volt, amit kaptam. Csupán egy liter tej, és fél kiló zab. Néha azt éreztem, úgy kezelnek, mint egy állatot. Zabon éltem, mint a lovak. Hazafelé egyszer megszédültem, így le kellett ülnöm az út szélére. Forgott a világ egy pár percig, majd miután jobban lettem, elindultam vissza. Hazaérve Harry éppen a kimosott ruháinkat terítette ki a kandalló fölé kihúzott madzagra.

- Szia Louis! - köszöntött mosolyogva.

- Harry! Szia!

- Minden rendben? - lépett közel hozzám, de nem akartam, hogy tudja, ilyen ára van annak, hogy együnk, így inkább megkerültem és leültem az asztalra, a lapja alá rejtve sajgó kezeim.

- Éhes vagyok. - mondtam neki tömören, és ő mint egy kis feleség, már adta is a meleg kását. Leült elém és figyelte, mint veszem a kezembe a kanalat, amit súlyos fájdalmak árán tudtam csak megtartani. Remegtem a fájdalomtól.

- Biztosan minden rendben? - kérdezte, amikor már másodjára esett ki a kezemből a fából faragott kis evőeszköz.

- Igen. Csak fáradt vagyok. Egyél, és ne faggass! - láttam, hogy rosszul estek neki a szavaim. Ő hamarabb befejezte, és amíg én kínlódtam, ő készített nekem vizet, hogy fürödhessek. Amikor befejeztem, az ágyhoz léptem, majd levettem magamról a ruhákat. Kínszenvedés volt minden mozdulat, és ha most egyedül lettem volna, biztosan hangosan szitkozódok és csorog a könny a szememből. De nem tehettem meg Harryvel szemben. Az ajkaimba harapva fojtottam el az érzést, majd beültem a dézsába és csak lehunyt szemekkel élveztem a forró vizet. Hamarosan megéreztem, amit Harry egy ronggyal simogatta a hátamat.

- Mit csinálsz? - kérdeztem rá nem túl kedvesen.

- Csak segítek neked lemosakodni. Gondoltam, jól fog esni, ha megmosom a hátad. - valóban jól esett. Túl jól. A feleségem sem mosta meg sosem a hátam, erre most ez a kis angyal... De nem tudhatta meg, milyen ára van annak, hogy legyen betevő falat az asztalon. Egyenlőre én voltam, aki eltartott mindkettőnket. Nem háríthattam rá semmit. Amúgy is, aki aranykanállal a szájában született, nem értheti meg, milyen kemény munka ételt előteremteni két éhes szájnak mindennap.

- Köszönöm. - suttogtam, miután befejezte. Ahogy álltam volna föl, hatalmas fájdalom nyilallt a csuklómba, mire Harry egyből rám kapta a tekintetét a hangosabb nyögésem miatt.

- Fáj valahol? - kérdezte.

- Törődj a saját dolgoddal, már mondtam! Csak fáradt vagyok!

Ezzel befejezettnek tekintettem a beszélgetést, majd megtörölköztem és lefeküdtem aludni. Harry is csatlakozott nemsoká, és tudtam, hogy felém fordult. Minden este így aludt el, és amikor nem figyeltem, magához ölelt, mint egy macit.

Másnap reggel szerencsére én ébredtem előbb. A két csuklóm kéken díszelgett, be volt dagadva mind a kettő. De nem tehettem meg, hogy ne menjek dolgozni. Kínok árán fölvettem a ruhákat, majd begyújtottam a göndör kis angyalra, és magára hagytam, miután betakartam. A birtokon ismét kemény fizikai munka várt, a tegnapit kellett befejezni, azzal a különbséggel, hogy most köteleket kellett tartanom. Nagyon nehéz volt, hiszen az elgyötört csuklóimnak pont ez nem hiányzott volna. Természetesen John megint elbambult, a bála elszabadult, a kötél pedig szétmarta a két tenyeremet, ahogy próbáltam megtartani egy helyben. Nem sikerült. Mindkét kezemről leszaggatta a bőrt a vaskos kötél. A szerencse, hogy ezúttal a birtokos is jelen volt, és mindent látott, azt is, hogy a kezem árán is, de megpróbáltam a lehetetlent. Ezt megköszönvén kivételesen öt liternyi tejet kaptam, és három kiló zabot, plusz két kiló cukrot, és még egy kisebb darab cipót is. A lelkemre kötötte, hogy egy hétig meg ne lásson, pihenjek, mert becsülettel dolgoztam, rám fér. Magamra kötöztem az élelmiszereket és útnak indultam haza. Reményeim szerint a göndör épp olyan boldog lesz ettől a sok ennivalótól, mint én. Örömet akartam neki szerezni, ha már tegnap olyan durván utasítottam el a kedvességét. A ház elé érve láttam, amint éppen kikukucskált az ablakon, meglátott és elém futott.

- Segítek! - vette le rólam a súlyokat, majd bement velük a házba. Ahogy beértem én is a jó meleg otthonba, lerogytam a székre, de már nem volt időm elrejteni véres kezeimet Harry mindent észre vevő tekintetétől.