Kérges bőr / Larry Stylinson ff / BEFEJEZETT

2.

Harry:

Hazaérkezve egyből átadtam a lovam kantárját az egyik szolgámnak, majd fölsiettem a hálómba. Feleségem jócskán kicicomázta magát a ma esti partira, ahová hivatalosak voltunk.

- Csak hogy hazaértél, Harold. El fogunk késni miattad! Mi tartott ilyen sok ideig?

- Én is örülök, neked, Silvya! A férjed már egy csókot sem érdemel?

Hozzám lépett, majd enyhe fintorral az arcán a számhoz nyomta az övét.

- Ló szagú vagy! Büdös! Fürödj le!

- És mi van akkor, ha a te ló szagú férjed most inkább veled szeretné eltölteni az idejét? Kettesben az ágyban az indulásig? - csaptam a fenekére, mire undorodva elhúzódott. Kezdett ebből elegem lenni.

- Menj és fürödj le, indulni kell!

- Kezdem unni az állandó hisztiket, asszony! Nem azért, de az lenne a dolgod, hogy kielégíts engem!

- A feleséged vagyok, nem a szeretőd! És egyébként is fáj tőled a fejem!

- Éljen a szerelem! - szóltam, majd lassan átmentem a mosakodó fülkébe. Fejlett vízhálózatunk van, így már egyből a kis csapot megnyitva jön a melegített víz a kétszemélyes dézsába. A kinti kútból szivattyúzzuk a vizet, majd csöveken át juttatjuk a szobába, ami áthalad a kemencén, így ide máris a forró víz érkezik. Ezt a technikát a fejlettebb Franciaországban láttuk, onnan hoztuk át ide. Levettem a ruháimat, majd beleereszkedtem a fürdő alkalmatosságba. Meredező tagomra néztem, és elfacsarodott a szívem. Már lassan két hónapja, hogy nem érintettem a tulajdon nejemet, mert mindig van valami kifogása felém. Lehunytam a szememet, majd rámarkoltam vaskos hosszomra és ritmusosan pumpálni kezdtem. Hamar a gyönyör kapujába értem, ám meglepetésemre a lelki szemeim előtt egy tengerkék szempár jelent meg, amint belenéz a zöldjeimbe. Ennyi kellett csupán, és lávaként tört fel belőlem az élvezetem minden cseppje. Pihegve fejeztem be a fürdést, majd indultam a feleségemhez, aki már tűkön ülve várt engem.

- Azt hittem sosem végzel... Indulhatunk végre, vagy még szíveskedsz valamit totojázni?

- Egy kis tiszteletet, Silvya! A férjed vagyok, nem a kutyád! - dörrentem rá a nejemre.

- A tiszteletet ki is kellene érdemelni.

Ekkor borult el az agyam, és adtam egy hatalmas pofont a feleségemnek. Sosem ütöttem meg eddig, de ez a viselkedés tűrhetetlen.

- Ha még egyszer tiszteletlen vagy velem, esküszöm, hogy megkorbácsoltatlak! - kiabáltam rá, majd a szobában hagytam, és kimentem a kocsishoz. Beültem a hatalmas hintóba, és vártam, hogy a nejem is megjöjjön. Semmi kedvem nem volt most elmenni az anyósomék rendezte bálba, de kénytelenek voltunk.
Az oda út csöndes volt, nem beszélgettünk. Ha jobban belegondolok, már hónapok óta nem beszélgetünk. Csak élünk egymás mellett. Nem érzem a szeretetet, amire annyira ki vagyok éhezve. Mert bár mutatom a kegyetlent, de a szívem szeretetre szomjas. Csak egy kis odaadást kértem, semmi többet. Hogy a feleségemhez akkor nyúljak amikor nekem arra kedvem szottyan. Erre mi van? Elutasít. Azt hiszi nem tudom, hogy a szomszédos lord kegyeiért epedezik... Még ezt is elnézném, csak egy kis szeretetet adna, de nem. Nem érdemlem. A környék leggazdagabb embere vagyok, de egyben a legboldogtalanabb is. Hiába van a vagyon, ha nincsen békesség, és szerelem.
Ahogy megálltunk a kocsifelhajtón, kiszálltam, de a nejemnek nem nyújtottam a kezem. Már rég nem volt divat az udvariaskodás közöttünk, amikor a gyűlölet és a megjátszott érzések uralkodtak csupán. Ahogy bementünk, szembesültem vele, hogy ma végre kirúgunk a hámból, és áldozhatok egyik szenvedélyem oltárán: kártyaparti! Az asszonyt faképnél hagyva mentem és dörgöltem a tenyerem össze. Éreztem, hogy ma mellém áll a szerencse, és újabb adag vagyonnal vagy földdel leszek gazdagabb. Egy valamire nem számítottam. Hogy az ellenfelem Lord Zayn Malik lesz, akinek a vagyona csaknem akkora mint az enyém, és akiért a feleségem odáig van.
Ahogy belemerültünk a játékba, észre sem vettem, hogy a borospoharamat valaki folyton újra és újra tölti. Bár bírtam az alkoholt, most mégis hamar megártott, hiszen semmit nem ettem dél óta. Jócskán részeg voltam már, amikor odalépett hozzám egy ember, hogy ha folytatni kívánom a játékot, alá kell írjak bizonyos papírokat. Mivel már képtelen voltam józanul cselekedni, és el sem olvastam a papírt, csak alá firkantottam és játszottam tovább. Lassan a poharam is kiürült, ám már nem töltötték újra, és mintha folyamatosan vesztésre álltam volna.

- Nos. Harry, sajnálom. Nincsen már amit fel tudnál ajánlani, mindened az enyém.

- Te.. tessék? - nem értettem semmit.

- Földönfutó lettél, Harry. Aláírtad a papírt, hogy mindenedről lemondasz a javamra. Csupán annyid van ami éppen rajtad van rongyok. A birtokaid, a vagyonod, a feleséged, de még a házad is és a benne élő cselédek is az enyémek. Megkérlek, hogy távozz a házamból. Ekkor már józanabb voltam, és rádöbbentem mi történt.

- Azok nem váltók voltak....

- Nem bizony. Aláírtad a saját halálos ítéletedet, Styles.

- Rohadék! Visszaéltél a bizalmammal te szemét! - neki akartam menni, szétverni a fejét amiért ezt megcsinálta velem, de nem tudtam, mert a gorillái lefogtak. A feleségem úgy simult a karjaiba, mint nekem sosem. Szerelmesen, bódultan csókolgatta Zayn állát.

- Hát ennyi? Ennyi? Kisemmiztek és az utcára kerülök?

- Mégis mit vártál? Mindig is ez volt a cél!

Kábultan ténferegtem kifelé. Nincsen otthonom, nincsen pénzem, nincsen semmim. Most mégis mi lesz így velem? Senkihez nem fordulhatok, hiszen a családom rég meghalt, gyermekem nincsen, és egyedül csak a feleségemet tekintettem hozzám tartozónak. Hát ennyi volt. Az élet számomra itt véget ért. Még az ég is el akart siratni, mert egyből zuhogni kezdett az eső. Egy kapualjba húzódtam, hogy védjem magam a hideg cseppektől, és közben a jövőn gondolkodtam. Mi lesz ezután? Az utcán fogok élni? Mit fogok enni? Egyáltalán honnan szerzek ennivalót magamnak? Koldulni fogok? Megalázkodni? Hogyan tovább? Kitől kérhetnék segítséget? Igaz barátaim nincsenek, sosem voltak. A ruhám lassacskán teljesen átázott. Egy kőlépcsőn összehúzódva próbáltam védeni magam a viharos szél és a zuhogó víztől, mindhiába.
Akkor, ott, feladtam mindent. Már nem Harry Styles voltam, csupán egy szerencsétlen flótás, akit a tulajdon felesége játszott ki, és kisemmiztek, amíg én ostoba hagytam magam átverni. Meg is érdemlem a sorsom. Már nem csak az eső mosta az arcomat, hanem a könnyeim is. Fölálltam, és elindultam az orrom után, ami a templom felé vitt. Nem tudom, miért pont itt álltam meg, de lerogytam a lépcsőre és keservesen sírtam. Egy hatalmas tenyér megfogta a vállamat, majd így szólt:

- Az Úr ajtaja mindenki előtt nyitva áll, fiam.

- Az Úr ma hagyott el engem, atyám.... - szóltam neki, mikor megláttam mellettem az öreg Pedro atyát.

- Mi történt Harry?

- Kisemmiztek, atyám... Lord Maliknak sikerült elérni, hogy a feleségem elhagyjon és kijátszottak engem. Mindenem odalett... Földönfutó lettem.

- Erre mondom én fiam: egyszer fönt... - mondta, majd bement, és az orrom előtt tette be az ajtót.