Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki aranykanállal a szájában született. A vagyon és a név nem minden. Nem szabad senkit sem lenézni a sorsa vagy a származása miatt, mert bárki kerülhet hasonló helyzetbe! Ahogy Harry Styles is mondja: „ Treat peo...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ahogy Harry a karjaiban tartott, még mindig nem fogtam fel, nem akartam elhinni, hogy tényleg engem szeret.
- Nem akartam rosszat! Kérlek szépen! Csak azt akartam, hogy engem is szeressen valaki! El sem hiszed, milyen magányos voltam.
- Hogy mondjam még el, hogy megérts engem? Szeretlek Louis Tomlinson! Jobban szeretlek, mint bárkit, ezen a sárgolyón! Te vagy az életem értelme!
- Te... Te... tessék?
- Hiába voltam gróf, volt vagyonom, hírnevem! Hiába volt meg mindenem, csak vegetáltam, míg meg nem láttalak. Te adsz nekem erőt! Nélküled nem akarok élni! Megtanítottál szeretni, és megadtad nekem a szerelmet! Míg élek, nem lehetek elég hálás ezért neked!
- De te mindig mindenki felett uralkodtál, és én... Istenem.. Te térdeltél előttem.. és ez valahol megalázó rád nézve, és...
- Az sosem megalázó, ha szerelmem elé kell térdelni, hogy szeressem! Bármikor, ország világ előtt felvállalom az irántad érzett szerelmem, és hűségem! A lábad nyomát is megcsókolom, ha kell! Te vagy az a férfi, aki egyetlen szavával képes elérni nálam, hogy hű kutyaként koslassak utána! Az én szerelmem vagy, és megadok mindent, csak ne dobj el magadtól! Szeretlek Apuci! A férjem vagy, és én a te kis feleséged!
- Édesem... - simítottam kezem az arcára. Úgy hajolt bele tenyerembe, mint egy hízelgő kismacska.
- Szeress engem, apuci! Nekem csak te létezel. Semmim nincs, rajtad kívül!
- De igen szívem! Ott a vagyon, a név, a föld...
- És az érzéseimmel mi lesz? Senki nem tud úgy szeretni, ahogyan te! Senki nem képes arra az igaz szerelemre, amit tőled kapok! Mit ér a vagyon, a föld, a név, ha nincs mellettem, aki miatt felkelek reggelente?
- Kincsem... Édes kicsi Harry.. - nem bírtam ellenállni tovább, meg kellett ízleljem az én grófom ajkait. Szeretettel csókoltam, minden érzést beleadva - Te vagy a mindenem! - mondtam neki, miután elengedtem.
- Szeress apuci.. Kérlek szépen... Érezni szeretném, hogy én is fontos vagyok!
- Drágaságom.... - csókolgattam a kis arcát, míg ő elkezdett kihámozni engem a ruháimból. Furcsa volt a tudat, hogy úgy hódol be nekem, hogy tudja, ki ő valójában. Akkor gondolom emlékszik arra is, hogy a lovának adta azt az egy cső kukoricát. Már rég megbocsátottam neki azt a dolgot, túlságosan szeretem ahhoz, hogy haragudhassak rá emiatt. Gondolataimból az rántott ki, hogy Harry nyelve végigsiklott hosszomon.
- Olyan finom vagy, apuci! - nézett rám, és már tűntem is el az ajkai között. Fogalmam sincs, hogy bírja az egészet tövig elnyelni, de egy biztos, nagyon szeretem, mikor ezt csinálja.
- Krisztusom! - sóhajtottam fel, mikor egy nagyot nyelve, még lejjebb bucskázott a forróságban makkom. Harry könnyezett, a levegővel küszködött, de nem engedett ki a puha párnák közül - Azért meg ne fulladj... - mondtam neki. Csak ez után engedélyezett annyit magának, hogy egy kicsit kijjebb engedje a szájából hosszomat - Harry, csodálatos vagy kincsem... - sóhajtottam neki. Felém kerekedett, majd sajátjához fogta férfiasságomat, és együtt izgatta a kettőt. Nem kellett sok neki, és egyszerre hördültünk fel a megkönnyebbüléstől. Hasamon kettőnk élvezetének keveredése, amit a drágám lefetyelve tüntetett el.
- Finom vagy apuci... Imádom érezni az ízét! - nézett rám, majd ismét odahajolt, egy újabb adagot nyaldosott föl, ezúttal azonban magamhoz húztam, hogy a következő körből én is részesülhessek belőle. Az ajkairól ittam föl nedveinket, élvezve a sós - kesernyés íz világot. A szerelmem mellém feküdt, majd átkarolt, és szuszogva a nyakamba bújt - Szerelmem... - duruzsolta.
- Igen Harry?
- Ugye senki nem választhat el minket?
- Nem szívem, nem engedjük.
- Ha mégis, ugye vársz rám? Ugye tudod, hogy ha el is rabolnának tőled, akkor is visszatérnék valahogy hozzád?
- Tudom kincsem. - ekkorát nem mostanában hazudtam. Egyáltalán nem voltam abban biztos, hogy visszatérne ebbe a nyomorba, és eldobná a vagyont és a visszakapott javakat értem. Hisz mit is gondolok, ki vagyok én? Csak egy senki egy földtúró paraszt, akinek annyi sem jut, hogy jóllakjon. Hűvös ház, szakadt rongyok.. Sosem bocsátom meg magamnak, ha én tartanám vissza Harryt az önzőségemmel, hogy maradjon velem, ha lehetősége és akarata lenne innen elmenni. Persze ezt rábízom. Ha úgy érzi, az én ajtóm nyitva áll, és bármikor ki és besétálhat rajta. De ha marad, akkor mindent igyekszem neki a lehetőségeimhez mérten megadni. Az én drágám elaludt. Jóízűen szuszog a nyakamba. Sosem hittem, hogy egyszer még engem valaki szeretni fog, értékelni. De ez a göndör kisangyal mégis úgy tud simulni a karjaimba, mint senki más. Ha valaha rájönnek, hogy nálam van, engem biztosan tömlöcbe zárnak, majd felakasztanak, és őt pedig kényszerítik majd, hogy vegyen el egy menyecskét. Istenem jóatyám! Az lesz életem utolsó napja. Nem bírnám ki, ha elhagyna, azt meg főleg nem, ha egy másik személy élvezhetné a közelsége adta örömöket. A szerelmem... Egy férfire mondom, hogy ő az én szerelmem. Sosem hittem volna. Mikor Anna a feleségem volt, az inkább volt nevezhető kényszerű együttélésnek, sem mint boldog házasságnak. Persze, voltak jó pillanataink, de az nagyon ritka volt. Annát vallásosnak nevelték, mindig is arra, hogy mindenféle testi kapcsolat bűnös, és rossz. Emiatt, szinte soha nem érhettem hozzá, állandó jelleggel csak az ment, hogy elutasított. Gyermeknemzés céljából két alkalommal együtt voltunk, és utána hónapokig semmi. Bár iszonyatosan fájt, de nem tudtam ellene tenni semmit. Meg kellett értenem, tiszteletben kellett tartanom a döntését. Hiszen ki vagyok én? Csak a férje. És most itt ez a göndör kisangyal, aki naponta akár több alkalommal is képes boldoggá tenni, csak azért, hogy mosolyogni lásson. Aki engem meg akart ölni, le akarta vágni a kezem, meg akart korbácsoltatni, és most itt fekszik az ágyamban, itt fekszik a mellkasomon anyaszült mezítelenül, miután behódolt nekem ismét. El sem tudom mondani, hogy ez mekkora öröm számomra. Nem is az, hogy behódolt. Hanem az, hogy szeret, hogy az enyém, hogy azt mondhatom, hogy van valaki a világban, aki az én csókjaimért esdekel. Aki szeret engem, és ez hihetetlen, hogy ez a gyönyörű férfi az enyém, hogy megérinthetem és egyszerűen rettegek, hogy elveszítem, hiszen a visszakapja vagyont, a házat, a földet. Nem lesz olyan ostoba, hogy visszajöjjön ehhez a földtúró paraszthoz, ide a nyomorba, a büdösbe, a hidegbe, étel ital nélkül, mikor az otthonában mindent megkaphat, egyetlen szavába telik csupán. Fogalmam nincs, hogy mire fog dönteni, hogy itt marad, vagy elmegy. Mindenesetre, én megadom neki a lehetőséget mindkét esetre. Igaz, a szívem leszakad, de holnap beszélnem kell vele. El kell neki mondanom, hogy ha úgy dönt, nem fogom visszatartani. Megérdemli a boldogságot. Megérdemli azt, hogy finom ételt egyen, meleg, puha ágyba fekhessen, még ha én nem is vagyok mellette, legalább ő legyen boldog. A saját örömömet és boldogságomat is képes lennék feláldozni azért, hogy őt mosolyogni lássam. A tudat, hogy ő minden este kényelmes ágyban fekszik, és tényleg, a legfinomabb ételekkel etetik, vigasz számomra, hogy el kell veszítsem. Valahogy túlélem. Tudom, hogy nagyon nehéz lesz, de muszáj lesz, hisz ő az életem. Ő a mindenem. A hercegnőm, a feleségem, azaz ember, aki úgy vált a feleségemmé, hogy előtte nem tudtam, milyen az, ha van, mert hiába voltam nős, az asszonyomtól nem kaptam annyi törődést és szerelmet, mint ettől a férfitól. És soha, míg élek, nem tudom neki meghálálni ezt.
