My Precious Jewel - A legdrágább kincsem (Shownu x Kihyun, Monsta X)

7. Rész

– Kihyun szemszöge –

Nagyon lassan telt el az a pár perc, amíg a folyosón kellett várakoznom, láttam is pár érdekes dolgot ez idő alatt. Például többször is elhaladt mellettem a másik férfi, Hoseok barátja. Talán annyit tudtam csak megállapítani róla, hogy igazán feszült lehetett, egyszer hallottam is a telefonját nyomkodva káromkodni. Kicsit megmosolyogtatott, hisz valószínűleg a probléma a térerő hiánya lehetett. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, amikor végre nem egy idegen lépteit hallottam közeledni, hanem megláttam a folyosó végén Shownut. Egész végig szemeztünk, amíg oda nem ért.

- Hoztam neked is egy sonkás szendót. – mosolyogtam fel rá, amire sietve vette elő a kabinunk kulcsát, a zár kattanása után be is mentünk. Egészen megkedveltem már a kis „szobánkat”. Most már sokkal barátságosabbnak láttam, mint tegnap késő délután, amikor elkezdtünk berendezkedni.

- Köszönöm, Kihyun-ah. – mosolyogtak a szemei is, persze gondoltam ám, hogy már nagyon éhes lehet.

Mivel eddig nem volt rá időm Minhyuk siettetése miatt, gyorsan rendeztem össze fekhelyemet, Shownu is így tett, aztán mivel az együtt töltött hajnal után különösen ragaszkodtam hozzá, nem akartam távol lenni tőle, az ő ágyára huppantam le, lábaimat felhúzva bontottam ki a becsomagolt szendvicset. Társam is odaült mellém, ő is rögtön nekilátott a finom reggeli elfogyasztásának. Csendben ettünk szorosan egymás mellett, csak nyammogások és a zacskók csörgése töltötte be a teret. Bátorkodtam kicsit oldalra pillantani, de meg is bántam abban a szent pillanatban. Valami elképesztően szívszorító volt, ahogy a szemöldökeit összevonva, teli pofival, elbambulva nézett maga elé, folyamatosan rágcsálva egy nagyobb falatot. Igazából most nagyon jól éreztem magam, olyan jó hangulatot teremtett a kora reggeli halvány napsütés.
Miután befejeztük az étkezést, Shownu töltött nekem egy pohár szénszavas ásványvizet a tegnapi műanyagpohárba, majd mivel a kezeim majonézesek lettek a szendvicsemtől, nem is hezitált rajta, halkan kuncogva emelte számhoz a poharat, lassan megdöntötte, közben szabad kezével a tarkómat tartotta. Kérdésessé vált számomra, hogy egyáltalán túl fogom-e élni a mai napot vagy csendben távozok szívelégtelenség miatt, annyira aranyos volt, hogy kezdett számomra felfoghatatlan lenni. Nagyon óvatos volt, hogy biztosan ne nyeljek félre, vagy ne csöpögjön rám a pohár tartalma. Hálásan mosolyogtam rá, miután megittam mindet, majd a szemét kidobása után kisiettem megmosni a kezeimet. A hajamat igazítgatva sétáltam visszafelé, valamiért úgy éreztem, hogy hátra kell néznem, és… Még pont láttam egy pillanatra a kis szőkénket kézen fogva sétálni Hoseokkal a vonat vége felé. A fejemet csóválva nevettem el magamat hangtalanul, majd visszatértem a kabinunkba. Automatikusan mentem is visszakuckózni társam mellé, aki addigra már a telefonján nézett valamit. Érdeklődően bújtam oda vállához, hogy én is láthassam a képernyőjét.

- Tudtad, hogy legközelebb már csak holnap hajnalban áll meg a vonat? – nyitotta meg a Transzszibéria expressz útvonalát jelző térképet. Megnyugtatott, hogy nem zavarta a közelségem. Mondjuk… Csak körülbelül fél órája volt, hogy a szám sarkánál lévő anyajegyet csókolta…

- Ah, milyen sok kilométert megtettünk már. De a nagyrésze még hátra van. – szusszantam fel egy kicsit, elgondolkodva nézegetve a menetrendet, Shownu finom, férfias illatát mélyen belélegezve. Hát persze, hogy elhozta magával a drága kölnijét… Imádtam ezt az illatot.

- És még semmi előrehaladás nincs a nyomozásban… - lépett ki a böngészőjéből, de nem rakta le a telefonját, hanem elindított egy játékot. Elmosolyodva hunytam le a szemeimet, lábaimat magam alá húzva, hogy kényelmesebben bújhassak hozzá.

- Ami azt illeti… Nem tudom biztosra, csak egy sejtésem van. Ugye ezelőtt soha senki nem látta még a bárót, semmilyen adatunk nincs róla azon kívül, hogy Lee a vezetékneve és hogy nemesi család leszármazottja. A legfontosabb információ pedig az, hogy történetesen egy vonaton tartózkodik velünk. Szerintem én láttam a bárót. – emeltem fel a fejem hirtelen, hogy a szemeibe nézhessek, ő is félbehagyta a játékot, figyelt szavaimra.