My Precious Jewel - A legdrágább kincsem (Shownu x Kihyun, Monsta X)

14. Rész [18+]

A légkör csak még feszültebb lett, a levegővételemet is visszafojtva vártam, hogy belekezdjen. Látszott a megtört arcán, hogy még mindig hezitált, gyötrődött, hogy megtegye-e vagy sem.

- Mi ráérünk. - szólalt meg Minhyuk, szigorú tekintettel. Ő elég keményen állt hozzá ehhez a szituációhoz, én viszont komolyan elkezdtem megsajnálni az öregembert...

- Nem tudom, hogy ki a báró. Nem tudom a nevét. Csak azt tudom, hogy már nagyon régóta készült a holnapi napra. Nagyon sok pénzről van szó - vált arca egyre keservesebbé, majd kissé könnyes szemekkel pillantott az ablak felé - Nem tudom, hogy mit akar tenni Moszkvában. Én csak azt akartam, hogy az utolsó éveimet ne kelljen mélyszegénységben élnem, csak egy kis pénz reményében jöttem el vele. Nem tettem semmit, én nem öltem meg senkit, én nem bántottam senkit. - csuklott el a hangja.

Csendben hallgattuk szavait, majd kicsit ellágyult tekintettel nyitottam szólásra a számat. Igazából az eszem azt súgta, hogy csak manipulálni akar minket, de... Hiába próbáltam elnyomni ezt az érzést, akkor is megszakadt a szívem.

- Uram... A bárónak van egy sebhely az arcán? - kérdeztem rá óvatosan. Szinte szemmel látható volt, hogy izzadtságcseppek jelentek meg a homlokán, most az eddigiektől is sokkal jobban hezitálni kezdett.

- Van - mondta ki végül, de ekkorra már teljesen összeroskadt, mint aki beletörődött, hogy ha nem is kerül börtönbe, akkor a báró fogja megbüntetni azért, amit most elmondott nekünk.

- Akkor azt hiszem, hogy megvan, akit kerestünk. - lélegeztem fel, a plafon felé emelve a tekintetem. Úgy tűnik, hogy nem csaltak a megérzéseim, amikor először megpillantottam azt a férfit.

- És ön szerint veszélyes az utasokra nézve? - kérdezte Shownu hyung.

- Nem, nem bánt az senkit ok nélkül. Neki az az érdeke, hogy a rendőrség tudta nélkül eljusson Moszkvába. - válaszolt kicsit rekedtes hangon.

- Ha az út további részében úgy fog tenni, mintha itt sem lenne, akkor elengedjük. Ne mondjon a bárónak semmit. Csak húzza meg magát. - nyitotta ki a bilincset Minhyuk, majd mindhárman kiindultunk a kabinból.

Szavak nélkül, egymás mellett haladtunk a mi hálókabinunk felé. Nem tudtam, hogy a társaim mit gondolhattak, de én próbáltam elhinni a szavait. Főleg azután, hogy a lövöldözés után is csak egy vaktöltényt találtunk. Hiszem, hogy nem akar ártani senkinek, főleg nem a célja előtt egy lépéssel. Csak a hatalmát, a tekintélyét használja fel az embereivel szemben, csak megfélemlíti őket. Ahogy átléptük a küszöböt, egy nagy sóhajjal ültem le az ágyamra.

- Holnap tudnánk csak elkapni azt a bűnözőt. Én nem kockáztatnám meg, hogy megállítsuk a vonatot a semmi közepén és addig tartsuk fogva, amíg nem érkezik erősítés. - mondtam el az álláspontomat.

- Igen. Az lesz a legjobb, ha megvárjuk, hogy közelebb érjünk a fővároshoz. Addig úgysem fog sok vizet zavarni. Ahogy Do Kyung Dae mondta, csak az az egy érdeke van, hogy eljusson Moszkvába. - helyeselte gondolataimat Minhyuk, miközben leült mellém.

Mivel nem voltunk teljesen biztosak a tervünkkel kapcsolatosan, intéztünk egy hívást a kapitányság felé. Körülbelül negyed óráig telefonáltunk, a főnyomozó úr egyetértett a döntésünkkel, illetve elmondta, hogy amilyen gyorsan csak lehet, felveszi a kapcsolatot a moszkvai rendfenttartó intézménnyel, hogy holnap reggel, amikor beérkezik a vonat az állomásra, készenlétben legyenek.

A délután további részében rengeteg papírmunkát kellett elvégeznünk, mindenféle hivatalos papírokat kellett kitöltenünk a nyomozással és a bizonyítékokkal kapcsolatosan. Persze, a munka leginkább azért haladt olyan nehezen, mert közben rengeteget poénkodtunk, hülyültünk. Főleg Shownu hyung szóviccein szórakoztam a legjobban. Igazából elég kellemesen telt el az idő, ezen a borongós napon.