My Precious Jewel - A legdrágább kincsem (Shownu x Kihyun, Monsta X)

10. rész

Szavaimra Hoseok hátrahőkölt, Shownu pedig szorosan fogta meg kezeimet, én lassan cirógatni kezdtem kézfejét. Végre éreztem most már a végtagjaimat, és nem csak a fájdalmat a tarkómnál... Felszusszanva erőltettem meg magam, hogy újra kinyissam szemeimet, erőtlenül feküdtem a társalgó fapadlóján, kicsit hunyorogva néztem szét. Körbeálltak az emberek, még néhány kalauz is ott tartózkodott a közelben, bizonyára mindenki azt várta, hogy jobban legyek, és elmondhassam, hogy mi történt. Igyekeztem egyenletesen lélegezni, közben csak néztem magam elé. Hoseok feltápászkodott a földről, akkor láttam meg, hogy kicsit véres lett az inge. Valószínűleg ő is segített, amikor összeestem. Barátja mellett elhaladva megállt egy pillanatra, felvették a szemkontaktust, lesütött szemekkel csóválta a fejét, majd a tömeg utat nyitott neki és elment, a hálókocsik irányába.

- Hyung... - csukódtak le szemeim, karjaimat felemelve igyekeztem jelezni neki, hogy segítsen fel, mert most már szerettem volna összeszedni magam.

- Óvatosan... - mormolta halkan, derekam alá nyúlva, karomat pedig vállára emelve segített fel, először ülőhelyzetbe, majd a másik oldalam felől Minhyuk támogatásával sikerült talpra állnom.

Már pont elindultunk volna a kabinunkhoz, amikor visszajött Hoseok, rögtön Minhyuk mellé szegődött. Szőke társam továbbra is tarkómhoz szorította a pincérektől kapott törölközőt, gondosan támogatva engem jutottunk el a kabinig. Becsuktuk magunk mögött az ajtót, Shownu erős karjaiban tartva, lassan fektetett el az ő ágyában, óvatosan vette le rólam cipőimet, ez idő alatt a szerelmes pár az én ágyamra ült le, fogták egymás kezét. Mindhármójuk arcán látszott még az ijedtség, Shownu kezei még mindig remegtek egy kicsit, ahogy a fejem alá igazította a párnáját.

- Ha egy kicsit jobban vagy már, megnézném a sebet - kezdett el pakolni a bőröndömben, mert tudta, hogy hoztam magammal egy kis elsősegélycsomagot. Amint megtalálta, kibújt öltönyéből, felgyűrte ingujjait, és leült az ágy szélére.

- Már jobb... - szusszantam egy nagyot, most már saját magamtól, segítség nélkül felülve, Shownu karját átölelve húztam magam teljesen egyenes helyzetbe.

Minhyuk rögtön felkelt, hogy segíthessen a sebem kezelésében, így végül is nem is engedtem el a számomra biztonságot jelentő férfi karját, homlokomat vállához nyomva, a levegővételeimet is visszafojtva vártam.
- Szerencsére egyáltalán nem mély a vágás. Megtisztítom, rakok rá egy géz kötést, és begyógyul pár nap alatt. Nem kell összevarrni. - mondta Minhyuk, majd hallottam, hogy Hoseok asszisztálásával kezdte meg az ellátásomat. Felszisszenve véstem körmeimet Shownu izmos bicepszébe, amire olyan jólesően, nyugtatóan simogatta hátamat, hogy már szinte enyhült is a fájdalom.

- De Kihyun... Mi is történt pontosan? - hallottam most Hoseok hangját magam mögül.

- Ah, annyira emlékszem, hogy láttam egy gyanús alakot az étkezőkocsi felé menni, én pedig követtem - sóhajtottam fel, ahogy a fájó pontot most már egy jól odaerősített, puha gézlap fedte. Mielőtt folytattam volna mondandómat, lassan engedtem el Shownu karját, óvatosan visszadőltem a párnára.

- Nem is tudom felfogni, hogy miért nem szóltál nekünk - támasztotta meg könyökeit térdein Shownu, gondterhelten masszírozta halántékait. Az alsó ajkamat lebiggyesztve figyeltem arcán pár pillanatig, majd a saját ujjaimat morzsolgatva folytattam a mesélést.

- Hát... Azt gondoltam, hogy akkor ki fogunk futni az időből, nem akartam, hogy kicsússzon a kezeink közül - mondtam halk hangon - De igazából mire átértem a másik vagonba, már nem volt ott senkit, csak a konyha felől jött valami zaj. Nagyon sötét volt, amint pedig beléptem, becsukódott mögöttem az ajtó és ettől a pillanattól kezdve már nem emlékszem semmire. - zártam le mondatomat egy rövid szusszanással, a többiek reakcióját figyelve.