My Precious Jewel - A legdrágább kincsem (Shownu x Kihyun, Monsta X)

Epilógus

Néha… Még mindig éreztem a hideg szibériai levegőt az arcomban, amikor munkába menet Shownu lehúzta a kocsi ablakát. Bármikor teát ittam, éreztem az orromban az orosz péksütemények, a kávé, a tea illatát. Minden rossz ellenére gyakran visszavágyódva beszélgettünk a nagy utazásunkról, a kanapén összebújva.

A hazaérkezésünk utáni napon Minhyuk hivatalosan is a lakótársam lett, nem maradhatott magára a sérült, hosszú ideig még használhatatlan karjával. Bár szerelmem ekkorra már szinte minden este mellettem aludt el, s ébredt föl reggel, ő csak egy-két héttel később pakolta át az összes holmiját az én kis albérletembe. Igaz, nem volt túl nagy, de kényelmesen elfértünk egymás mellett. Gyakran viccelődtünk vele, hogy ha abban a kis hálókabinban megvoltunk egy hétig, akkor itt sem lesz probléma. Én sosem voltam még boldogabb, végre kiteljesedhetett a szerelmünk Shownuval, összeköltöztünk…

Minhyuk viszont nagyon nehéz időszaknak nézett elébe. Mindig is csodáltam őt, amiért mindenhez próbált pozitívan hozzáállni, most pedig erősebbnek láttam őt, mint valaha. Hazatérésünk utáni első héten ő is jelen volt Lee Hoseok kihallgatásán. Amíg párja előzetes letartóztatásban volt, gyakran meglátogatta őt a börtönben, és bár szinte egy éjjel sem telt el úgy, hogy ne sírta volna ki magát a vállamon, minden reggel újult erővel várta Jooheont, aki elvitte őt látogatóba. Nos, igen… Hoseok ellen a vád önvédelemből elkövetett gyilkosság, és bár a hivatásunkat tekintve nem volt helyes, de Minhyuk miatt… Egy szót sem szóltunk a többi ügyéről. Pedig audiovizuális bizonyítékunk is volt arról, ahogy azzal büszkélkedik, miként alakította át a klán teljes vagyonát egy ékszerré, amit a kedvesének adott. Így mindenki, Hoseokon kívül megúszta a dolgot, még csak gyanúba sem keveredtek.

Egyik éjjel, Lee báró tárgyalása előtti napon, Minhyuk ismét a vállamhoz bújva pityergett. Elmondta, hogy Hoseok megígérte neki, ha kijut a börtönből, felhagy az eddigi életmódjával, hogy normális életet élhessenek, együtt. Persze, mindenben támogattam őt, így másnap mi is elkísértük őt a bíróságra. Meglepve láttuk, hogy Minhyuk tanúként jelent meg. Amikor bevezették az öltönyös, megtört arcú, megbilincselt férfit, hosszan szemeztek egymással.
Amikor felszólították Minhyukot, kicsit megremegett a hangja, de aztán nagyon talpraesetten mondta el, hogy mi is történt akkor. Az ügyészek, az ügyvédek, a bíró hosszan tanácskoztak, én görcsberándult gyomorral fogtam meg Shownu hyung kezét, izgulva vártuk, hogy mi lesz az utolsó ítélet. Végül megállapították az önvédelem tényét, de a dél-koreai törvények alapján 12 hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Minhyuk teljesen összeomlott, zokogva fordult hátra, Hoseokot nézte. Majd’ megszakadt a szívem, ahogy ezt végignéztem, miután elvezették a „bűnöst”, társunk odasietett hozzánk.

Az ezt követő napokban Minhyuk a számára nagyon kedves ékszert kénytelen volt pénzre váltani, abból pedig egy új ügyvédet fogadott párjának. Körülbelül egy hónapot töltött le büntetéséből, mire újra tárgyalás elé állították, tekintve, hogy új ügyvédje segítségével fellebbezett. Hamarosan ki is engedték őt, a sok megpróbáltatás után hazatérhetett a családjához. Mivel a kis szőkénk annyi pénzt kapott az igazi gyémántokért, hogy ennyi összegből bármi probléma nélkül elkezdtek közösen bérelni egy lakást, mégpedig a velünk szemben lévőt. Szomszédok lettünk.

Hogy Hoseok mennyire tudta felszámolni az eddigi bűnös életét, azt csak ők ketten tudhatták, mindenesetre gyakran gyűltünk össze mind a nappalimban, Jooheont is vendégül láttuk, közösen vacsoráztunk, teázgattunk, vagy csak beszélgettünk.

Egyik ilyen éjjel után boldogan kuckóztam be Shownum mellé, a puha takarónk alá, már a pizsamámban.

- Annyira boldoggá teszel, Mókus – húzott magához közelebb. – És nagyon szerencsésnek érzem magam, amiért ilyen barátaink vannak. Ahogy az elején gondoltuk, végül minden rendbe jött. – sóhajtott fel megkönnyebbülten, majd kezemet megfogva csókolt a kézfejemre.

- Igen. Köszönöm, hogy vagy nekem. – néztem fel rá csillogó szemekkel, amire egy nagy, cuppanós csókot nyomott az ajkaimra.

- Én is pont ezt akartam mondani. – nevette el magát halkan, majd egy huncut mosollyal kerekedett felém, derekamat megcsikizve kezdte apró, játékos puszikkal beborítani a nyakamat. – Én vagyok a legszerencsésebb férfi a világon, mert csak nekem van személyes plüssmaci kommandóm – nevetett jóízűen, amire én így tetten.

- Vagy plüssnaci? – adtam vissza a csikitámadást.

Amikor elfáradtunk a pankrátorokat megszégyenítő birkózásunkban, szorosan összebújva, kifújva magunkat hunytuk le szemeinket, és végül nyugovóra tértünk, hogy holnap kipihenten kezdhessünk el egy újabb napot a közös életünkből.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Kedves olvasóim! Végszóként megosztottam veletek, hogy hogyan is alakult kedvenc szereplőink élete a hazatérés után. Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, aki akár egy szavazattal, akár egy-két kommenttel támogatta a munkámat. Őszintén, nem gondoltam volna, hogy lesznek olyanok, akik végigkövetik a történetet. Ugyan nem vagyok kezdő író, a wattpad elég új volt még nekem, de kellemesen csalódtam.
Remélem a jövőben is tetszeni fognak az új könyveim, ha lesz rá módom, hogy írjak.

Tényleg nagyon köszönök mindent ❤️