~Utazunk!~15.rész

133 4 0
                                    

(Kezdés előtt bocsánatot szeretnék kérni amiért ennyire sokáig nem volt új rész)

(Tinus: - Hát...- kezdett volna mondatába de a Tanárnő félbeszakította)

É.Tanárnő: - Az a párocska ott hátul kérem ne most tartja meg a gyertyafényes vacsorát! - mutogatott felénk

Abban a pillanatban vettem észre hogy a kezünk össze volt kulcsolva és úgy súgdolóztunk Tinussal. Gyorsan szétrebbentünk és hamis, zavart vigyorral pislogtunk a tanárnőre. Annyira gáz volt mindenki minket nézett. Még néhányan röhögtek is. Nem értettem miért baj az ha valaki szeret valakit...

Tinus: - Khkmmm! Tanárnő.. mi csak az énekléssel kapcsolatos dolgokról beszéltünk! - magyarázta de hiába mivel láttam a tanár arcán hogy egy szavát sem hiszi el

É.Tanárnő: - Nem igazán érdekel miről beszéltetek. Egyáltalán ne beszéljetek! - szólt ránk a tanárnő

Tinus: - Igenis!! - szólt vissza felháborodott hanggal Tinus

É.Tanárnő: - Oké mivel ilyen modortalan viselkedést meg engedsz magadnak te kezdesz! - szólította Martinust

Én: - De tanárnő... - szóltam volna bele

É.Tanárnő: - Nincs de! Na! Tessék jönni Martinus! - hívogatta

Tinus lassan fölállt mellőlem és félénken a táblához sétált.

~Martinus szemszöge~

Nem féltem de valahogyan mégis zavart hogy mindenki kuncogva várta hogy éneklésbe kezdjek. Vettem egy nagy levegőt és megszólaltam..

Én: Amit el fogok énekelni az a saját szerzeményem a saját slágerem. A címe pedig.. Without you.

Még egyet nyeltem és énekelni kezdtem. Csak énekeltem és azt láttam hogy mindenki ámulva figyeli ahogy éneklem.
Ez megnyugtató volt és ezért mégjobban beleéltem magam. Minden zajt figyelmen kívül hagytam és végül arra figyeltem fel hogy megtapsolnak. Én elégedetten meghajoltam, indultam volna vissza a helyemre mikor a tanárnő megállított.

É.Tanárnő: - Nagyon meglepett a teljesítményével. Jár az ötös! - dicsért meg a tanárnő

Én: - Köszönöm szépen! - mosolyogtam

~Tina szemszöge~

Nagyon büszke voltam Tinusra. Mikor visszasétált a helyére (mellém) a könnyeimmel küszködtem.

Tinus: - Sírsz? - simogatta meg a vállam

Én: - Nem.. Dehogy.. Csak annyira szép volt ahogy énekeltél! - öleltem át

Petra: - Uh! Ott folyik a romantika! - fintorgott

É.Tanárnő: - Petra akar lenni a következő?! - szólította mivel csak pofázásra képes

Petra: - Igen kérem!! - állt föl majd beképzelten oda tipegett a táblához.

Tinussal egymásra néztünk és szerintem ugyanarra gondoltunk..hogy Petra egy hülye picsa. Semmi félelem nem látszódott az arcán, inkább az hogy el van telve magával. Kicsit bájolgott még az osztálynak aztán kornyikálni kezdett. Még éneklés közben is olyan beképzelten mozog mint valami pláza cica. Be kell vallanom az éneklése nem volt rossz,de nem is a legjobb. Természetesen megkapta az ötöst. Mi mást is goldolhattam volna?.. De nem különösebben érdekelt mert tudtam hogy az én Tinusom lesz számomra a legfontosabb és a legjobb.. Senki nem lehet jobb mint ő. Amikor véget értek az órák mindenki rohant ki a suliból csak én meg Tinus maradtunk a teremben. Én a falnak dőlve álltam. Ő meg a terem másik oldalánál.

Tinus: - Khmkmm..! - köszörülte meg a torkát majd félénken rám kacsintott

Én: - Hmm? - néztem rá vörösödve

Tinus: - Hát...Ha már csak mi ketten vagyunk itt senki sem zavar minket...- célozgatott

Én: - Ne már..zavarba hozol! - babráltam a kezemmel

Tinus: - Ez a célom...- suttogta egyre közelebb lépett hozzám majd átkarolta a derekam és magához rántott én csak zavartan pislogtam de ő egyre közelebb közelebb tolta a fejét az enyémhez..az ajkai majdnem érintették az enyémeimet egyre jobban romantikusabb lett a pillanat én közben a kezét szorongattam amikor valami ismerős hangot hallottam közeledni 

Én: - Tinus... - suttogtam miközben ő már majdnem megcsókolt volna

Tinus: - Mi az édes? - puszilt meg gyengéden

Én: - Te is hallod ezt? - figyeltem fel

Tinus: - Hm? - fordult hátra

Petra berohant azt osztályba..

Petra: Várj Kinga itthagytam a táskámat! - sipákolt

De Tinus nem érdekelte vissza fordult hozzám majd újra  csókolgatni kezdte az ajkaim

Petra meglátott minket és megtorpant.

Kinga: - Mi az? Mi van Petra? - jött be ő is zavarni

Petra: - Uhjj! Nézd ezek nyalják egymást!  - mutogatott ránk mint egy ovis

Kinga: - Hagyd már őket! - ráncigálta ki a terem ajtaján

Petra: - Olyan fura vagy Kinga..  - hallottam még messziről is halk sipákoló hangját távolodni

Hiába volt bármilyen romantikus a pillanat akkor is kitört belőlem a nevetés smárolás közben.

Tinus: - Mi van szarul csókolok? - húzta el a fejét nevetve

Én: - NEM! Dehogy! Egy álom veled csókolózni csak ezek annyira hülyék! - röhögtem

Tinus: Ebben egyetértek! - nevetett már ő is





~Utazunk~[Befejezett]Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt