~Utazunk~[Befejezett]

35.rész

(Köszönöm..nem fogod megbánni! - vigyorgott rám majd felkapta a táskáját és már indult a suliba)

Nem tudom mire készül de remélem tényleg megmagyarázza a történteket. Kissé még haragszom, de azért mégis elmegyek vele randira vagy mire..Ki érti a gondolkodásom? Visszamentem a fűrdőszobába elkészülni, mivel ma műtik szegény Marcust és megígértem neki hogy ott leszek.

Én: - Jó reggelt Tina..- pislogtam a tükörbe - Na! Akkor készülődjünk! - nyúltam a fogkefémért majd rányomtam egy nagy adag fogkrémet aminek a fele ügyesen beesett a mosdókagylóba - Gratulálok..- kezdtem el mosni a fogaim azzal ami maradt rajta

A készülődés mivel lány vagyok elég sokáig tartott, főleg a megfelelő ruhát találni rész. 10 óra körül műtik Marcust úgyhogy még volt időm merengésbe kezdeni. Épp kezdtem volna mikor csengetett valaki. Gondoltam lemegyek és kinyitom az ajtót, de mire odaértem nem volt senki az ajtóban.

Én: - Hm? Ki az? - nyitottam ki mikor megláttam az ujságot magam előtt heverni - Oh! Az újság! - viszem be a szobámba hogy olvassak belőle kicsit

Elhelyeztem magam az ágyon majd kerestem valami érdekes új hírt az újságban. Lapoztam, lapoztam mikor hirtelen megakadtak szemeim az egyik cikken. Még csak épphogy a képeket láttam de máris megijedtem, úgyanis a képeken az volt szemügyre vehető ahogy én és Tinus hát vadul csókoljuk egymást. Olyan is látható volt a képek közül ahol nyelveset...Nem is értem. Hogy merészelik? Menjenek a francba! A szöveg pedig az volt hogy.."Martinus Gunnarsen szerelembe esett. Gyermeke fog születni..vajon ez tönkre teszi énekes karrierét?" Idegességemben elhajitottam az újságot.

Én: - Ez már több a soknál! - mérgelődtem - Bekerül a hírekbe..és még azt hiszik hogy a babánk tönkre tesz bármit is? - járkáltam a szobába fel alá mormogva - Ne foglalkozz mások véleményével..- nyugtattam magam majd lementem reggelit csinálni

Összedobtam pár szendvicset..Várjunk! Nem ehetek szendvicset..Jó nincs szendvics! Akkor valami édes..Nem! Eszek pírítóst, az nem szendvics igaz? Szóval csináltam pár pírítóst zöldségekkel. Szép lassan, kényelmesen elfogyasztottam a tv társaságában. Elmerültem a tv adásokban mikor anyám mellém ült.

Anyu: - Jó reggelt kicsim! - ült le mellém

Én: - Jó reggelt anyu! - köszöntöttem

Anyu: - Készülsz ma valahová? - nézett végig rajtam

Én: - Igen. Ma műtik Marcust..- mosolyodtam el halványan

Anyu: - Műtik? Nem is mondtad..- harapott bele pírítósába amit valószinűleg elloptott az asztalról

Én: - Tegnap tudtam meg, megígértem hogy elmegyek. - mondtam aggódó anyámnak

Anyu: - És Martinus..? Tud róla? - érdeklődött

Én: - Ohm..nem..Tegnap akartam elmondani neki csak..- vettem mély levegőt

Anyu: - Csak mi? - várta válaszom - Nekem bármit elmondhatsz! - simogatta vállam

Én: - Összevesztünk..- sóhajtottam

Anyu: - De hát min? Annyira szeretitek egymást..- lepődött meg - Már ha rám tartozik.

Én: - Hát..tegnap nagyon későn jött haza..sokszor hívtam mert szükségem lett volna a segítségére..- fogtam meg gyengéden hasam

Anyu: - Baj volt? - ijedt meg

Én: - Hánytam,.kétszer, de nyugi már jól vagyok. - nyugtattam

Anyu: - Miért nem szóltál? - nézett

Én: - Nem voltál még itthon. Azért hívtam Tinust..éjszaka ébredtem fel arra hogy káromkodik és dörömből..aztán vesztünk össze mert azzal gyanúsítottam hogy megcsal..- szégyelltem el magam

Anyu: - Akkor az volt ez a nagy zaj..- jött rá

Én: - Azt mondta nekem hogy ma mindent megmagyaráz. Elhívott vacsizni is..- hoztam fel hátha ő tudja miért

Nem mondott semmit csak elmosolyodott.

Anyu: - Annyit mondok, menj el! - veregette meg vállam majd felment a dolgozó szobába

Én: - Szerintem anya tud valamit..- suttogtam halkan miután elment

Nemsokkal ezek után elindultam a korházba hogy még odaérjek a műtét előtt. Elég nagy volt a forgalom úgyhogy kissé ideges voltam út közbe de azért sikerült eljutnom a korházig.

~Marcus szemszöge~

Épp felkészítettem magam a műtétre. Egyenlőre az ágyamban feküdtem és vártam mikor megjelent az ajtóban Tina. Tudtam hogy eljön!

Tina: - Szia Marcus! - jött oda hozzám

Én: - Szia..Hát tényleg eljöttél! - mosolyodtam el

Tina: - Persze! Valakinek itt kell lennie melletted..- simogatta meg hajam

Én: - Mindjárt visznek a műtőbe..- vettem nagy levegőt

Tina: - Tudom. Én addig itt megvárlak..minden oké lesz - fogta meg kezem mikor jöttek a műtősök és tolni kezdtek az ággyal együtt a műtőbe

Én: - Viszlát! - kiabáltam kuncogva Tinának miközbe bevittek a szobába

Kicsit ijesztő volt mert csak a plafont láttam mikor betoltak. Felém hajolt az egyik orvos és azt mondta..

Orvos: - Nyugodjon meg! Most csak el fog aludni - mondta

Annyit sem tudtam mondani hogy "Oké" mert máris minden kezdett elhomályosodni de azért csak kinyögtem valamit..

Én: - Mmmmmmm..- nyögtem majd lassan minden elsötétült

~Tina szemszöge~

Nem tudom mennyi idő telhetett el pontosan mert én sem tudom hogy de bealudtam. Ajtó nyílása riasztott fel mikor betolták rajta a még alvó Marcust.

Orvos: - Még nincs magánál, de hamarosan felébred. - tolták be majd halkan kimentek

Csak néztem Marcust ahogy aludt csöndesen. Esküszöm teljesen olyan mikor alszik mint Martinus. Mivel ikrek..Tina nagyon okos vagy! Egy olyan 20 perc sem telt el és nyögni meg fújtatni kezdett Marcus..

Mac: - Mmmm..- nyögte halkan

Én: - Ébredezik..aranyos - kuncogtam rajta

Mac: - Umm..- fújtatott

Én: - Marcus..- szólaltam meg halkan

Mac: - Ti..na..- nyögte komásan

Én: - Igen..- mosolyogtam

Mac: - Aamm..- probált meg beszélni

Én: - Ne beszélj még..- csitítottam