~Utazunk~[Befejezett]

~Utazunk!~ 4.rész

(Tinus: - Én is szeretlek Tina! - suttogta)

Én: - Nagyon élvezem ezt de.. Tudod hogy még mindig a földön fekszünk és egy csaj minket fotóz. Ugye? - kérdeztem majd lassan megfogtam a kezét és föláltunk

Tinus: - Menj innen! Nem illik más magán életét fotózni! - kiabált a csajjal az meg pofátlanul visszaszól..

A csaj: - Kiteszem instára! Pff! - puffogott

Tinus: - Azt merészeld!! - kiabált nemsokára már egy egész közönség gyűlt körénk (nagyon megijedtem, hogy mi lesz)

A csaj : - Merészelem!! - kiabált rá Tinusra nálam itt betelt a pohár ráordítottam a csajra...

Én: - Fogd be a szád te ribanc de azonnal!!! - ordítottam rá

A csaj: - Miért?! Mit érdekel téged, hogy mi van a kis Tinuskámmal??! Ki ő neked??! Hmmmm??! - pofátlankodott

(Gondolom : - Na most meg mondom neki a tutit!)

Én: - KÉPZELD Ő A PASIM! NEM A TE TINUSOD AZ ENYÉM!!! NA ERRE MIT LÉPSZ HA?? - kiabáltam ahogy csak a torkomon kifért.. Tinusnak meg szó szerint leesett az álla.

Tinus: - IGEN! ÉN AZ ŐVÉ VAGYOK, ÚGYHOGY SZÁLLJ LE RÓLAM DE GYORSAN RENDBEN VAN? TUDOD MIT NEM IS ÉRDEKEL HOGY RENDBEN VAN - E! AKKOR IS SZÁLLJ LE RÓLUNK!! - kiabált majd lecsókólt hogy lássa a csaj mennyire szeret..

A csaj: - ...... Oh! - bámult ránk

Tinus: - Kérem a telefont! Vagy én törlöm le a képet vagy te.. - keménykedett a csaj meg ijedten átnyújtotta neki a telefont.

Tinus: - Kész! Gyere édes! - mondta nekem majd megragadta a kezemet

Én: - Hova megyünk? - lihegtem mivel már nagyon ki voltam merülve

Tinus: - Fáradt vagy? - nézett rám

Én: - Igen! - ásítottam. Már nagyon késő volt

Tinus: - Gyere! Hazakisérlek!

Az ajtónk előtt még egy puszit nyomott az arcomra és elbúcsúzott. Anyukám tudomást szerzett mindenről mert, be sem állt a szám lefekvésig. A következő napokat mind Martinusal töltöttem. Túl gyorsan eltelt az egy hét. A hét utolsó napján kicsit szomorúbban keltem mivel tudtam, hogy már csak egy napot töltöthetek itt Norvégiába.

Én: - Jó reggelt anyu és apu! - szipogtam és nem tudtam visszafolytani a könnyeim..

Anyu: - Kicsiim, kicsim!! Mi a baj? - görbült le anyukám szája

Én : - Csak nagyon fog hiányozni Marcus meg Martinus! Hisz Tinussaal járok! Anya kérlek ne kelljen haza mennünk! - könyörögtem sírva anyukámnak és egyre jobban csak sírtam..

Anyu: - Jajj!! De hát tudod hogy muszáj! - szomorkodott velem együtt majd leüllt mellém a kanapéra

Én: - Akkor legalább hagy búcsúzzak el tőlük rendesen! - felöltöztem és átmentem Tinusékhoz.. Bekopogtam az ajtajukon Marcus nyitott ajtót..

Mac: - Szia Tiinaa.. Te sírsz??! - nézett

Én: - Csa.. Csak.. Hívd ide Tinust is... - szipogtam és egyre jobban folytak a könnyeim mert soha többé nem láthattam már Tinust.

Mac: - Martinus!! Martinus!! Téged keresnek! Gyere kérlek! - kiabált neki

Tinus lerobogott a lépcsőn meglátott az ajtóba és rohant mint az őrült..

Tinus : - Sziaaaa.. a Ti.. Te sírsz? - kérdezte aggódalmas nézéssel - De hát mi történt?!

Én: - El kell mennünk Norvégiából! - rogytam össze

Tinus: - Nem! Nem! Azt nem engedeem! - kiabált

Én: - Soha többé nem látjuk egymást!-sírtam neki feláltam és megöleltem olyan szorosan amennyire csak tudtam

Tinus: - Sose feledd! Nagyon szeretlek! - mondta majd nyelt egyett és a könnyei folyni kezdtek

Magához rántott és megcsókólt.

Én: - Azt hittem még egy napot veled tölthetek de neem! 11:00 indul a gép haza - sírtam

M&M apja: - Mi folyik itt?! Sírást hallottam? - sietett hozzánk - Fiam miért sírtok? Miért sírnak a szerelmesek Marcus? - faggatta

Mac: - Tina elmegy Norvégiából - már Marcus is sírni kezdett

M&M apja: - Igaz ez Tina? - kérdezte

Én: - Igen! El kell mennem! De nagyon nagyon szeretem a fiát! Kérem engedje meg, hogy el búcsúzzak tőle!

M&M apja: - Ohh szegények - mondta Marcusnak

Én: - Martinus! Mennem kell! Ég veled - sírtam ő meg könyörgött hogy maradjak.. - Viszlát örökre!

Haza kullogtam a nyári esőben...

Anyu : - Mi történt? Tiszta könny a szemed.. - törölgetett - Gyere be!

Én: Anya! Annyira fájt ott hagyni. Martinus nagyon sírt... Nagyon rossz volt! - fogtam a fejem és lerogytam a kanapéra

Anyu: -.... - csak hallgatott és mosolygott

Én: - Mi ezen vicces anyu?! - mergelődtem

Anyu: - Mivel ma van a szülinapod..

Én: - Igen!? A legrosszabb szülinap..

Anyu: - Szülinapod alkalmából itt maradunk NORVÉGIÁBA ÖRÖKRE sikerült elintézni... Láttuk mennyit számít nektek...

Én: - EZ KOMOLY ANYAA??! ÚRISTEN ÚRISTEN ÚRISTEN ÚRISTEN KÖSZÖNÖM SZÉPEN EZ A LEGES LEGJOBB SZÜLETÉSNAPI AJÁNDÉK AMIT VALAHA KAPTAAAM!! - üvöltöttem és anyám nyakába ugrottam.

Következő nap úgy döntöttem elmegyek Tinusékhoz újságolni a jó hírt.. Kopogtattam az ajtón Martinus nyitott ajtót :

Én: - Szia szerelmem! Jó hírrel érkeztem - vigyorogtam