~Utazunk~[Befejezett]

~Utazunk!~ 3.rész (JAVÍTOTT)

(Tinus: - Benne vagyok! - megnyalta a száját és mosolygott)

Nemsokára már kezdődött is film (bevallom nagyon féltem) de két számomra legfontosabb fiú volt velem úgyhogy ez megnyugtatott.

Tinus: - Nézd Tina kezdődik a film!

Én: - Aahhj csak ezt nee! - méltatlankodtam

Mac: -Nyugi Tina! Megigértük hogy vigyázunk rád. Nem lesz baj. - nyugtatgatott

A film alatt nem éreztem jól magam, de azért valamit láttam belőle..

Én: - Martinus!! Martinus!!! Ez nagyon rémisztő! - hebegtem és megszorítottam a kezét, a szemembe nézett és azt mondta :

Tinus: - Szorítsd a kezem! - majd eltakarta a szemem, én meg csak szorítottam.

Mac: - Jajj!! Nem kell romantikázni! - féltékenykedett, majd Tinusra nézett szúrós szemmel

Tinus : - De hát szegény fél. Már én is megbántam, hogy ezt a filmet választottam - szomorkodott aztán elengedte a szemem

Én: - VÉGE?? UGYE VÉGE?! MOND HOGY VÉGE! - könyörögtem

Tinus: - Igen! Vége! Nyugi! - suttogta és szép lassan megölelt, a szívem meg csak vert, vert és vert egyre gyorsabban...

Kisétáltunk az épületből, beültünk az autóba és haza mentünk. Az ajtónk előtt megálltam, hogy beszélhessek még pár percet velük...

Én : - Marcus! Martinus! - néztem rájuk boldogan...

Mac&Tinus: - Igen? - mondták egyszerre kíváncsian

Én : - Köszönöm ezt a csodálatos napot! Nem tudom hogyan hálálhatnám meg! - mondtam majd gondolkodni kezdtem, de valami megzavart a gondolkodásban...

Tinus: - Nem kell hogy megháláld, ez nekünk is épp olyan élvezetes volt mint neked - mondta majd kacsintott egyet

Mac: - Igen! Én élveztem! - helyeselte

Én : - Nagyon szeretlek titeket! - valltam be

Mac&Tinus: - Mi is szeretünk - kiabálták és megöleltek

Elköszöntem tőlük (fájdalmas volt a búcsú) de tudtam még egy egész hetet tölthetek velük és ettől boldogabb lettem... Anyunak elmeséltem mindent töviröl hegyire. Nagyon örült, hogy végre van két barátom. Azt viszont nem tudta hogy... Én Martinus iránt többet érzek mint holmi barátságot. Szóval igen. Így telt az első napom Norvégiában, kicsit egyszerre sok volt deee.. Ennek csak örülni tudtam.

Nemsokára reggel is lett. Vidáman ébredtem hiszen biztos voltam benne újra láthatom az én Tinuskámat és Marcuskámat. Lerobogtam a lépcsőn és mindenkit illendő módon köszöntöttem.

Én: - Jó reggelt anyu!- rikkantottam és egy puszit nyomtam az arcára..azt láttam rajta, hogy nagyon meg van lepődve de nem tudtam mi az oka.
-Anyu! Mi a baj? - értetlenül néztem rá.

Anyu: - Tudod kislányom, csak sosem láttalak még ennyire boldognak! Csak nem egy fiú van a dolog mögött?? Hmm? - kíváncsiskodott, rám nézett és felhúzta a szemöldökét..

Én: - Ohm..mondhatjuk! - vörösödtem

Apu : - Milyen fiú? Kedves? Okos? - faggatott

Én: - Kérlek anyu, apu...majd mindent elmondok - forgattam a szemem - de most viszont szeretnék végre enni rendben? - elvettem egy szendvicset az asztalról és szépen csendben elfogyasztottam.

Eltelt pár unalmas óra, majd kopogásra lettem figyelmes...

Én: - Nyitom!! - kiabáltam és kinyitottam az ajtót..

Tinus : - Szia Tina! - vigyorgott és átnyújtott nekem egy csokor rózsát. - Arra gondoltam mivel szombat van és remélhetőleg rá érsz.. - félbe szakítottam

Én : - Igen rá érek! - vigyorogtam

Anyu : - Ki az Tina?! - kiabált majd odarohant az ajtóhoz - Ő az a fiú? De hisz ő Martinus. - értetlenkedett

Tinus: - Milyen fiú?? Mi??

Anyu : - Hát Tina ma nagyon boldog volt reggel és azt mondta hogy egy fiú van a dolog mm.. - elcsítítottam

Tinus: - Szóval.. Tina te szerelmes vagy belém?! - nézett rám

Én : - Neem! Vagyis Igen.. Vagy nem.. Vagy.. Na! - hebegtem össze vissza

Tinus : - Ooo.. Szóval tetszem neked igaz? - felhúzta a szemöldökét és közelebb jött hozzám

Én : - JÓ! JÓ! IGEN! NAGYON IS TETSZEL NEKEM! MÁR ÉVEK ÓTA! DE MOST EGYRE JOBBAN ÉS JOBBAN - kiabáltam el a legsötétebb titkomat és a szemébe néztem, aztán jöttem rá mit tettem.. - Úristen! Mit csináltam? - suttogtam majd eltakartam magam de láttam, hogy Martinus örül a hírnek.
-Te örülsz? Nem inkább kiröhögsz vagy itt hagysz?? - néztem rá értetlenül... Tinus anyukámra nézett..

Tinus: - Elvihetem a lányát sétálni?! - kérdezte anyámat..

Anyu: - Nyugodtan! - vigyorgott majd kitolt minket az ajtón..

Úgy láttam anyukám örül, hogy végre tetszik nekem valaki mert, sokszor azzal nyaggatott, hogy.. Ha nem érdekelnek a fiúk akkor nem lesz párom. Mostmár tetszik valaki sőt.. Nem mostmár hanem régóta és úgy látszik az a fiú (Tinus) örül neki.

Tinus : - Szóval.. Szeretsz? - flörtölt

Én : - Hagyjál már! - nyögtem de legbelül tomboltam a boldogságtól
-Egyébként Marcus hol van? Ő nem jön? - tereltem el a témát

Tinus: - Kettesben akartam lenni veled! - flörtölt majd észre vettem, hogy fogja a kezem

Én: - És Emma? - jutott eszembe

Tinus: - Egy hétig a barátnőjénél lesz.

Én : - Oo! - lepődtem meg

Nagyon jól éreztem magam Martinusal. Sokat nevettünk. Beszéltünk. Kiderült hogy csomó mindenben hasonlítunk egymásra.

Én: - Nézd! Ott egy park feléség. Nem megyünk oda? Légyszíves! - könyörögtem hiszen nagyon szeretem a parkokat

Tinus : - Mehetünk! - egyezett bele

Én : - Akkor gyere! - megrántottam a kéznél fogva.. Hirtelen egymásra estünk. Csak pár centi volt az ajkaink között úgy éreztem meg fog csókolni de csak nézett de muszáj volt megszolalnom - Szia! - csak ez jutott eszembe

Tinus: - Szia! - köszönt majd halkan nevetni kezdett

Még közelebb került hozzám..

Én: - M...mit? - dadogtam

Tinus: - Ööh..- pislogott rám zavartan

Hihetetlenül zavarban voltam abban a helyzetben, úgy éreztem akkor történik meg az első..csókunk. Lassan ajkamra puszilt majd elhajolt és tág pupilláját láttam.

Tinus: - Izé..h..- nyögte ki mikor visszarántottam és hevesen csókolni kezdtem

Én: - Szeretlek! - suttogtam és megszorítottam a kezét..

Tinus: - Én is szeretlek Tina! - suttogta

(Innen folytatódik a következő részben)