~Utazunk~[Befejezett]

31.rész

(Én: - Nah! Te jössz..- dörzsöltem össze tenyereim)

Tinus: - Huuh! - izgult

Én: - Hány csajod volt előttem? - néztem mélyen szemeibe

Tinus: - Hát..egy lány megcsókolt még általános suliban de csak a pénzem kellett neki nem is szeretett..egy hétig sem tartott nem is hívnám járásnak sem úgyhogy..Te vagy az első. - hadarta el válaszát de a végén belassított hogy értsem én vagyok az első

Én: - Csak a pénzed? Milyen egy picsa! Ne feledd hogy én nem a pénzedért szeretlek már a feltételezés is sértő lenne. Fel sem merült bennem soha. Nem is akarok rá gondolni..- undorodtam el

Tinus: - Mi már több mint egy éve megállás nélkül szeretjük egymást eszembe sem jutna! - helyeselt - Na Tinám most én kérdezek..- kezdett bele de amikor eszébe jutott a kérdés elkomolyodott - Mi lenne a reakciód ha megkérném a kezed? - mondta suttogva lehajtott fejjel de aztán felnézett rám nagy barna megbabonázó szemeivel

Én: - Aa..a.. Elsírnám magam! - haraptam ajkamba

Tinus csak gondolkodott és egy szót sem szólt. Nem tudtam mi járhat fejében.

Én: - Édes? - ébresztettem fel gondolkodásból

Tinus: - Jah! Elkalandoztam kicsit..- mondta mint akit álomból ébresztettek fel majd mély lélegzetet vett

Én: - Minden oké? - kérdeztem mert kissé furcsáltam viselkedését

Tinus: - Ohm..jah..nincs! Dehogy! - tért észhez - Csak nem tudom elhinni..hogy..- kezdett bele de beleszóltam

Én: - Tudom én sem tudom elhinni hogy te és én..Valamikor még csak egy rajongód voltam mostmeg gyerekeket várok tőled..- csúsztam közelebb hozzá a földön ülve

Tinus: - Annyira örülök nekik. Elmondani sem tudom. - csusszant ő is közelebb majd tenyerét hasamra tette és apró mozdulatokkal simította végig

Én: - Jó érzés..- tettem kezére kezem majd együtt simogattuk

Tinus: - De jó lenne ha még mielőtt megszületnek össze tudnánk házasodni nem? - jutott eszébe de kicsit hallottam a hangján hogy kicsit fél a válaszomtól

Én: - Ohm.. tényleg elmegyünk egy nászútra pár hónapra és ott megszületnek vagy ilyesmi..csak nem lenne még korai? A szüleim..- mosolyodtam el de a végén kissé beijedtem

Tinus: - Nem tudom de jó lenne a kicsik miatt is de még gondolkodjunk rajta kicsit. - döntötte el

Én: - Igazad van édes! - dőltem karjaiba

Ágyamban feküdtem és vártam hogy Tinus végezzen a tusolással. Közben agyamban csak úgy jöttek a kérdések és gondolatok..Vajon miért hozta fel Tinus ezt a témát? Megkérni a kezem? Furcsa. Miért viselkedik ilyen furcsán? Tina ne pörögj már!

~Martinus szemszöge~

Álltam a jó meleg víz alatt és csak úgy jöttek a kérdések és gondolatok.. Miért hoztam fel? Tényleg itt lenne az ideje? Mit gondolhat? A sok kérdéstől és gondolattól nem vettem észre hogy a lábam beleakadt a zuhanykabin patkájába amit épp átlépni készültem de nem sikerült. Oké Gunnarsen. Léptem de a lábam beleakadt és így orraestem egyenesen ki a kabinból. A fájdalom ami az orromat és a karomat érte hangos üvöltést váltott ki belőlem. Mozdulni sem bírtam mikor a fejem az ajtó hangos kinyílására kaptam fel. Ki állt ott? Hát a drága szerelmem ki ijedten nézte mit keresek én a földön. Látszódott rajta hogy nem tudja hogy nézze - e pucér testem vagy ne.

Tina: - Szerelmem! Mit csinálsz? - rémült meg a látványtól ami fogadta

Én: - Orrestem egyenesen ki a kabinból..- mondtam alig érthetően a padlón fekve meztelenül

Tina: - Ohmm.. Segítek! - nyúlt felém

Én: - Neh..hagyd! - hebegtem zavartan mert azért mégis pucéran feküdtem előtte sziszegő hangot kiadva felálltam a hideg padlóról majd takargatni kezdtem magamat vörösödve

Tina: - Ohmm..Kmm..Umm..Mih? Segíthetek valamiben vagy..? - dadogott teljesen vörösödő arccal

Én: - Hát..n..nem! - kaptam egy törölközőért amit magam elé húztam de persze pont ebben a pillanatban csordult ki egy csepp vér az orromból ami egyenesen a szép fehér padlón kötött ki

Tina: - Tinus.. vérzik a..- jött közelebb hozzám majd az orrom felé mutogatott

Én: - Oh ne! Semmiség! Volt már rosszabb is! Nem kell..- folytattam volna de ő rohant a zsebkendőért - Milyen segítőkész egy lány..- suttogtam

Tina: - Nyugalom segítek! - jött még közelebb hozzám majd törölgetni kezdte orromat - Ohmm..na látod jobb is lett..- emelte el lassan a zsebkendőt vérző orromtól majd zavartan szemeimbe nézett

Én: - Umm..-  nyögtem majd idegesen ajkamba haraptam és gondolataim megint felül kerekedtek rajtam..Mi lenne ha.. megcsókolnád? Csak csókold meg! Máskor is csináltad már nem Gunnarsen?

Tina: - Hát..akkor..- kezdett mondatába zavart hangon de akaratom ellenére az ajkaimat hirtelen az övén találtam erre lassan a véres zsebkendő kirepült kezéből és visszacsókolt.

Én: - Tinahh..- lihegtem mikor a törölköző kirepült a kezeimből és elhúzódtam hogy felvegyem de visszarántott magához

Tina: - Hagyd..! - fogta le kezeim és arrébb rúgta a törcsit

Én: - Dehh..Tinahh! - nyúltam a törölközőért újra miközben csókolt de hát ez nem sikerült mert a csúszós padlón hátra estem és ő meg rám

Tina: - Édes! Te kis béna! - tört ki belőle a röhögés

Én: - Jól van..nem kell nevetni! - tört ki belőlem is számomra is váratlanul a röhögés

Mindezek után Tina hagyta hogy felvegyem az alsómat és együtt pihentünk az ágyon.

Én: - Hát ez nem volt semmi! - dobtam le magam az ágyra

Tina: - Szépen dobtál egy hatalmas hátast! - feküdt le mellém még mindig kuncogva

Én: - Igen nagyon vicces haha..-  forgattam szemeim gúnyosan és átkaroltam őt

Tina: - Jaj te! - bújt hozzám

Én: - Na jó éjt Tinám! - kapcsoltam le a kis éjjeliszekrényen lévő lámpát is

Tina: - Jó éjt kis béna! - suttogta a sötétben