~Utazunk~[Befejezett]

27.rész

(Anya: - Ja.. bocsánat..- kapott a szája elé)

Én: - Csak enni jöttem. - vettem elő egy tányért - Éhesek a kicsik. - simogattam meg a hasam

Anyu: - Rendben nyugodtan..a hűtőbe van még pár szendvics az ebédből.. melegítsd meg oké? - mutogatott a hűtő felé

Én: - Rendben anyu! - nyitottam ki a hűtőt majd kivettem a tál szendvicset

Betettem a mikróba majd aztán lassan elfogyasztottam és visszamentem fel a szobámba. Láttam hogy Tinus meg mindig durmól ezért inkább leültem az asztalomhoz kicsit haladni az anyaggal mert azért nem maradhatok le.  Egy olyan negyven percet tanultam de aztán a nagy tanulás közepette meghallottam hogy Tinus nyögésbe kezdett álmában majd forgolódni kezdett. Egyre gyorsabban vette a levegőt mintha rémálma lenne.. odamentem hozzá hogy megnyugtassam de amikor leültem volna hozzá az ágyra a telefonja hangos csörgésbe kezdett.

Én: Ismeretlen szám..- ijedtem meg - Miért pont most?! - nyúltam a mellette heverő telefonért - Állj már le! - nyomkodtam - Állj! - nyomkodtam de nem állt le

Hangos csörgésre Tinus ordítva riadt fel.

Tinus: - AAAAAAAAH!!! - ordított majd csak úgy kapkodta a levegőket ijedt tekintettel nézett jobbra balra

Halkan leültem az ágy szélére majd hideg kezeimet hirtelen a vállára helyeztem erre ő megijedt és felém fordult mint aki azt sem tudja hol van és ki az aki őt fogdossa.

Én: - Édes? Nyugi csak én vagyok az..- néztem ijedt szemeibe rémülten mert nem tudtam miért néz így rám - Csak rosszat álmodtál..- néztem rá

Ő a telefonjához nyúlt és felvette. Nem szólt bele senki csak lihegést lehetett hallani..

Tinus: - Mm..ha..halló? - szólt bele remegő hangon de semmi válasz csak egyre hangosabb volt a lihegés - Ha..- kezdett bele újra de kinyomták a hívást

Én: - Mi..mi..volt ez? - néztem rá ijedten

Tinus: - Nem..tudom..

Erre hirtelen kopogtak az ajtón egyre gyorsabban és gyorsabban..

Én: - Ki..? - néztem rémülten az ajtóra  
- Mi van ha valami bűnöző vagy ilyesmi??! - kapaszkodtam bele erősen Tinus karjaiba

Tinus: - Várj! - elővett a táskájából egy baseballütőt

Én: - Te mióta...- kezdtem bele

Tinus: - Ssst!! - indult el az ajtó felé az ütővel majd én újra karjába mélyesztettem körmeim

A kilincs mozogni kezdett pont mint egy horrorfilmben.. annyira féltem..majd az ajtó hirtelen kinyílt nem is láttam ki az mert Tinus egy gyors erős mozdulattal úgy fejbe vágta hogy csak úgy koppant a földön. Összeszorítottam a szemem de amikor kinyitottam láttam hogy Martinus lefagyott arccal bámult maga elé a földön ájultan heverő Marcusra. Majd kezéből leesett az ütő a padlóra... lerogyott a földre..

Én: - Úristen!! - estem le én is a földre

Tinus: - Mit csináltam! Jesszus! - tapintotta Marcus arcát

Én: - Úristen! ANYAAAA! - kiabáltam rémült hangon

Anyám azonnal felrohant, meglátta az előttünk heverő Marcust és egyből lerogyott hozzánk..

Anyu: - Jesszus mi azt istent keres a földön?!! - fogta meg hideg kezét Marcusnak hogy megnézze a pulzusát
 
Tinus: - Ohmm véletlenül leütöttem! - dadogott össze vissza

Anyu: - VÉLETLENÜL??? Tudod milyen veszélyes ez?? Elájult..korházba kell vinni megtörténhet hogy agyrázkodást kapott! - simitotta végig anyám Marcus hideg arcát - Most azonnal hívom a mentőket! - kapott anyám a zsebébe a telefonjáért

Tinus: - Ahhj úristen mindez miattam történt...miattam kerül korházba jesszus!! - fogta idegtől vörösödő fejét szerelmem közben könnye folyni kezdett

Én: - Ohh istenem..-karoltam át könnyeit hullajtó szerelmem

Tinus: - Miattam..- nézett könnyes szemmel az eszméletlen Marcusra

Kis időt vártunk a  mentősökre..aztán mikor megérkeztek elvitték Marcust de mindannyian vele mentünk a szülei is. Mikor beértünk a korházba Marcust hordágyon vitték be az egyik szobába..Mi kint vártunk addig még be nem engedtek. Tinus volt a legidegesebb, lába csak úgy remegett az idegtől..

Én: - Édes..már jó kezekben van nyugodj meg egy kicsit. - hajtottam fejem feszes vállára

Tinus: - Bevallom félek..nagyon félek..hogy vajon mi baja lett miattam..- suttogta remegő hangon

Én: - Én is félek..- szorítottam meg reszkető kezét mikor kijött a Doktor a szobából egyenesen hozzánk

Doktor: - Önök Marcus Gunnarsen családja ugye? - nézett ránk

Anne: - Igen én az anyja vagyok..kérem mondjon bármit, akármit mi a baja a fiamnak??? - faggatta könnyei közben Anne

Doktor: - Hát hölgyem..úgy tűnik a fiának agyrázkodása van..egyenlőre eszméletlen. Csak ennyit mondhatok..- sóhajtott az orvos

Tinus: - Ugye életben marad?? - nézett aggódóan a Doktorúr szemeibe

Doktor: - Csak elájult és agyrázkódása van..nem veszítjük el nyugodjon meg! Persze még pihennie kell sokat és még nincs teljesen magánál..de szeretnék látni? Nyugodtan jöjjenek...- nyitotta ki az ajtót majd mindannyian lassacskán besétáltunk

Marcus az ágyon feküdt. Martinnus egyből odament hozzá és megfogta kezét..

Tinus: - Tesókám..ha hallasz engem had mondjam el mennyire sajnálom amit tettem..ígérem ha rendbe jössz elmegyünk egy jót focizni..csak mi ketten..mit szólsz? - suttogta Marcusnak majd fejét az ágyra hajtotta

Én: - Mikor tér magához uram? - mentem oda é is szegény Marcushoz

Doktor: - Hamarosan...- mondta

Anne: - Kisfiam! - jött oda ő is mellénk majd ő is  Marcus kezét szorította

Tinus: - Kellj fel tesóm..Hallasz engem? Kellj fel..nagyon szeretlek..- suttogta

Marcus ujjai mozogni kezdtek..

Tinus: - megmozdult..- nézett rám

Én: - Jesszus komoly? - néztem Marcusra

Épp hogy kimondtam Marcus feje lassan felénk fordult majd szemei kinyíltak..

Tinus: - Úristen tesó..ébren vagy végre..- könnyebült meg majd szája mosolyra állt

Mac: - Mmmm...Ma..Martinus??..- szólalt meg rekettes hangon

Tinus: - Igen tesókám..én vagyok..- szorritotta kezét

Mac: - Khmm..- köhögött - M..Mi..?? - nézett szűken jobbra balra

Tinus: - Elájultál..és agyrázkodásod van..- vallta be

Mac: - Aah! - kapott a fejéhez -

Én: - Ne..Marcus..ne beszélj! - simogattam meg hajtincsét