(Anya: - Ja.. bocsánat..- kapott a szája elé)
Én: - Csak enni jöttem. - vettem elő egy tányért - Éhesek a kicsik. - simogattam meg a hasam
Anyu: - Rendben nyugodtan..a hűtőbe van még pár szendvics az ebédből.. melegítsd meg oké? - mutogatott a hűtő felé
Én: - Rendben anyu! - nyitottam ki a hűtőt majd kivettem a tál szendvicset
Betettem a mikróba majd aztán lassan elfogyasztottam és visszamentem fel a szobámba. Láttam hogy Tinus meg mindig durmól ezért inkább leültem az asztalomhoz kicsit haladni az anyaggal mert azért nem maradhatok le. Egy olyan negyven percet tanultam de aztán a nagy tanulás közepette meghallottam hogy Tinus nyögésbe kezdett álmában majd forgolódni kezdett. Egyre gyorsabban vette a levegőt mintha rémálma lenne.. odamentem hozzá hogy megnyugtassam de amikor leültem volna hozzá az ágyra a telefonja hangos csörgésbe kezdett.
Én: Ismeretlen szám..- ijedtem meg - Miért pont most?! - nyúltam a mellette heverő telefonért - Állj már le! - nyomkodtam - Állj! - nyomkodtam de nem állt le
Hangos csörgésre Tinus ordítva riadt fel.
Tinus: - AAAAAAAAH!!! - ordított majd csak úgy kapkodta a levegőket ijedt tekintettel nézett jobbra balra
Halkan leültem az ágy szélére majd hideg kezeimet hirtelen a vállára helyeztem erre ő megijedt és felém fordult mint aki azt sem tudja hol van és ki az aki őt fogdossa.
Én: - Édes? Nyugi csak én vagyok az..- néztem ijedt szemeibe rémülten mert nem tudtam miért néz így rám - Csak rosszat álmodtál..- néztem rá
Ő a telefonjához nyúlt és felvette. Nem szólt bele senki csak lihegést lehetett hallani..
Tinus: - Mm..ha..halló? - szólt bele remegő hangon de semmi válasz csak egyre hangosabb volt a lihegés - Ha..- kezdett bele újra de kinyomták a hívást
Én: - Mi..mi..volt ez? - néztem rá ijedten
Tinus: - Nem..tudom..
Erre hirtelen kopogtak az ajtón egyre gyorsabban és gyorsabban..
Én: - Ki..? - néztem rémülten az ajtóra
- Mi van ha valami bűnöző vagy ilyesmi??! - kapaszkodtam bele erősen Tinus karjaibaTinus: - Várj! - elővett a táskájából egy baseballütőt
Én: - Te mióta...- kezdtem bele
Tinus: - Ssst!! - indult el az ajtó felé az ütővel majd én újra karjába mélyesztettem körmeim
A kilincs mozogni kezdett pont mint egy horrorfilmben.. annyira féltem..majd az ajtó hirtelen kinyílt nem is láttam ki az mert Tinus egy gyors erős mozdulattal úgy fejbe vágta hogy csak úgy koppant a földön. Összeszorítottam a szemem de amikor kinyitottam láttam hogy Martinus lefagyott arccal bámult maga elé a földön ájultan heverő Marcusra. Majd kezéből leesett az ütő a padlóra... lerogyott a földre..
Én: - Úristen!! - estem le én is a földre
Tinus: - Mit csináltam! Jesszus! - tapintotta Marcus arcát
Én: - Úristen! ANYAAAA! - kiabáltam rémült hangon
Anyám azonnal felrohant, meglátta az előttünk heverő Marcust és egyből lerogyott hozzánk..
Anyu: - Jesszus mi azt istent keres a földön?!! - fogta meg hideg kezét Marcusnak hogy megnézze a pulzusát
Tinus: - Ohmm véletlenül leütöttem! - dadogott össze visszaAnyu: - VÉLETLENÜL??? Tudod milyen veszélyes ez?? Elájult..korházba kell vinni megtörténhet hogy agyrázkodást kapott! - simitotta végig anyám Marcus hideg arcát - Most azonnal hívom a mentőket! - kapott anyám a zsebébe a telefonjáért
Tinus: - Ahhj úristen mindez miattam történt...miattam kerül korházba jesszus!! - fogta idegtől vörösödő fejét szerelmem közben könnye folyni kezdett
Én: - Ohh istenem..-karoltam át könnyeit hullajtó szerelmem
Tinus: - Miattam..- nézett könnyes szemmel az eszméletlen Marcusra
Kis időt vártunk a mentősökre..aztán mikor megérkeztek elvitték Marcust de mindannyian vele mentünk a szülei is. Mikor beértünk a korházba Marcust hordágyon vitték be az egyik szobába..Mi kint vártunk addig még be nem engedtek. Tinus volt a legidegesebb, lába csak úgy remegett az idegtől..
Én: - Édes..már jó kezekben van nyugodj meg egy kicsit. - hajtottam fejem feszes vállára
Tinus: - Bevallom félek..nagyon félek..hogy vajon mi baja lett miattam..- suttogta remegő hangon
Én: - Én is félek..- szorítottam meg reszkető kezét mikor kijött a Doktor a szobából egyenesen hozzánk
Doktor: - Önök Marcus Gunnarsen családja ugye? - nézett ránk
Anne: - Igen én az anyja vagyok..kérem mondjon bármit, akármit mi a baja a fiamnak??? - faggatta könnyei közben Anne
Doktor: - Hát hölgyem..úgy tűnik a fiának agyrázkodása van..egyenlőre eszméletlen. Csak ennyit mondhatok..- sóhajtott az orvos
Tinus: - Ugye életben marad?? - nézett aggódóan a Doktorúr szemeibe
Doktor: - Csak elájult és agyrázkódása van..nem veszítjük el nyugodjon meg! Persze még pihennie kell sokat és még nincs teljesen magánál..de szeretnék látni? Nyugodtan jöjjenek...- nyitotta ki az ajtót majd mindannyian lassacskán besétáltunk
Marcus az ágyon feküdt. Martinnus egyből odament hozzá és megfogta kezét..
Tinus: - Tesókám..ha hallasz engem had mondjam el mennyire sajnálom amit tettem..ígérem ha rendbe jössz elmegyünk egy jót focizni..csak mi ketten..mit szólsz? - suttogta Marcusnak majd fejét az ágyra hajtotta
Én: - Mikor tér magához uram? - mentem oda é is szegény Marcushoz
Doktor: - Hamarosan...- mondta
Anne: - Kisfiam! - jött oda ő is mellénk majd ő is Marcus kezét szorította
Tinus: - Kellj fel tesóm..Hallasz engem? Kellj fel..nagyon szeretlek..- suttogta
Marcus ujjai mozogni kezdtek..
Tinus: - megmozdult..- nézett rám
Én: - Jesszus komoly? - néztem Marcusra
Épp hogy kimondtam Marcus feje lassan felénk fordult majd szemei kinyíltak..
Tinus: - Úristen tesó..ébren vagy végre..- könnyebült meg majd szája mosolyra állt
Mac: - Mmmm...Ma..Martinus??..- szólalt meg rekettes hangon
Tinus: - Igen tesókám..én vagyok..- szorritotta kezét
Mac: - Khmm..- köhögött - M..Mi..?? - nézett szűken jobbra balra
Tinus: - Elájultál..és agyrázkodásod van..- vallta be
Mac: - Aah! - kapott a fejéhez -
Én: - Ne..Marcus..ne beszélj! - simogattam meg hajtincsét
YOU ARE READING
~Utazunk~[Befejezett]
RomanceÉn : - Akkor gyere! - megrántottam a kéznél fogva.. Hirtelen egymásra estünk. Csak pár centi volt az ajkaink között úgy éreztem meg fog csókolni de csak nézett de muszáj volt megszolalnom - Szia! - csak ez jutott eszembe Tinus: - Szia! - köszönt ma...