(A búcsú fájdalmas volt de mindenkitől el kellett búcsúznom, ahogy Tinusnak is.)
Hamarosan mindenkitől elbúcsúztunk és elindultunk haza a bőröndért majd a reptérre. A reptérig természetesen autóval mentünk. Már este lett mire odaértünk.
Tinus: - Na édes, itt vagyunk! Hamarosan szállhatunk fel a gépre! - vette ki bőröndjét a csomagtartóból - Ahj..jó lesz ez! - sóhajtott boldogan
Én: - Izgatott vagyok! - szálltam ki a kocsiból - Érzem hogy a babáink is azok..- simogattam hasam - Huh..rugdosnak..- kuncogtam
Tinus: - Kalandvágyó lurkók lesznek ám! - simította hasam
Én: - Biztos az apjuktól örökölték..- néztem szemeibe
Tinus: - Jaj édes..- simogatta arcom
Nemsokára felszálltunk a gépre, ámulatba ejtő volt belülről kivülről.
Tinus: - Na mindjárt repülünk is! - helyezkedett el mellettem a székében
Megszorítottam a kezét.
Tinus: - Baj van? Félsz? - kulcsolta össze ujjainkat - Félsz a felszállástól igaz édes? - bújt hozzám - Csak pár másodperc lesz..szorítom a kezed! - szorította kezem
Én: - Kibírom..csak..- kezdtem izzadni
Tinus: - Mély levegő..- nyugtatott
Pár perc múlva kezdtünk felszállni.
Tinus: - Csukd be a szemed..- utasított
Én: - De..
Tinus: - Shh! - csókolni kezdett hogy elmúljon félelmem
Végig még tartott a felszállás ideje ajkai az enyémen pihentek. Végül mikor kinyíltak szemeim és kinéztem az ablakon, már repültünk.
Tinus: - Látod? Nem féltél..- mosolyodott el halványan
Én: - Köszi! - kuncogtam
Tinus: - Ezek mindent megoldanak. - mutatott ajkaira
Én: - Az biztos. - nevettem
Az út nagyon hosszú volt. Órákon keresztül utaztunk.
~Martinus szemszöge~
Probáltam ébren maradni. Már 23:00 körül járt az idő. Még volt bennem egy kis energia de Tina nagyon fáradt volt.
Én: - Álmos vagy? - simiztem meg fejét
Tina: - Aham..- bújt hozzám
Én: - Nyugodtan aludj csak, ki kell pihenned magad különben nem tudsz majd belökni a vízbe! - kuncogtam halkan
Tina: - Ahh..- ásított - Én ébren maradok..- csukta be szemeit
Én: - Na igen. - nevettem
Egy olyan 20 perc múlva éreztem hogy szerelmem feje a vállamra zuhan. Olyan aranyos volt. Nem akartam hogy felébredjen ezért meg sem mozdultam, csak hajtincseit túrtam el szemei elől. A gépen már jópáran aludtak, szemeim majd leragadtak. Mély levegőt véve elmerültem gondolataimba, elképzeltem ahogy én és a drága feleségem Tina úszunk a vízben a gyönyörű tengerpartot nézve, a nap csak úgy csillogott..gondolkodásom közepette elnyomott az álom. Álmom azonban elcsúfította ábrándozásom. E szép eseményből rémálom kerekedett. Azt ámodtam hogy Tina be szeretett volna menni a tengerbe de rámjött a tenger láttán a fóbiám és nem mertem bemenni a vízbe. Tudni kell rólam hogy rettegek a cápáktól és a..tengerben élő nagy élőlényektől. Na meg a mély víztől.Tina berángatott a vízbe és rettegni kezdtem. Végül elvesztettem minden uralmam és nem tudam úszni. Fuldokolni és üvölteni kezdtem akaratom ellenére is mert egyszerűen nem bírtam. Pár másodperc múlva elmerültem csak félő kedvesem síkítását hallottam de hiába probáltam ordítani senki nem hallott. Csak ordítottam de nem értem el Tina kezét és a víz egyre lejjebb húzott. Kezdett elfogyni a levegőm de hiába kalimpáltam semmi. Rettegtem. Fuldokolni kezdtem és minden elsötéltült..............Csak annyit hallottam..."Tinus" ..."Tinus"...
Tina: - TINUS! TINUS! - riadtam fel pont arra a hangra mint álmomba
Én: - MEGFULLADOK! - kiabáltam fel
Tina: - Shh! Nyugi! Nincs semmi baj! Csak rosszat álmodtál! - karolt át szorosan
Én: - Mih? - nyögtem riadtan
Tina: - Jesszus! Rettenetesen izzadsz..- törölgette izzadt homlokomat - Rémálmod volt? - nézett riadt arcomra - Nagyon nyögtél és szorítottál...Hm? Na mondd mi volt Tinuskám! - bújt hozzám
Én: - Ohm..a..a..- dadogtam
Tina: - Jaj ne! Ugye nem megint az?! - rémült meg
Én: - Fuldokoltam és...
Tina: - Te szegény! - ölelt át - Nem muszály mennünk ha ennyire...- itt félbeszakítottam
Én: - Nem dehogy! Ohm..ez csak egy álom..nem jelent semmit igaz?! Nem! Nyugi nem lesz semmi gond majd uralkodom magamon és a fóbiámon nyugi..- pusziltam meg
^Vajon miért pont most jött ez a rettenetes álom? Mi lesz?^
YOU ARE READING
~Utazunk~[Befejezett]
RomanceÉn : - Akkor gyere! - megrántottam a kéznél fogva.. Hirtelen egymásra estünk. Csak pár centi volt az ajkaink között úgy éreztem meg fog csókolni de csak nézett de muszáj volt megszolalnom - Szia! - csak ez jutott eszembe Tinus: - Szia! - köszönt ma...