The girl and The hunter | SPN¹ |

10. fejezet: Szellem a tükörben

Elfeküdtem az Impala hátsó ülésén, és ujjaimmal mellkasomon dobolva a rádióból szóló zene ritmusát, kémleltem a tetőt. Az utóbbi két napban kipihentük magunkat, ma reggel pedig Toledo-ba vettük az irányt egy ügy miatt. Sam épp az anyósülésen aludt, míg Dean vezetett. A csend már kezdett kicsit idegesíteni, ezért fél lábbal meglöktem kissé az idősebb tesó ülését.

- Mikor érünk már oda?- nyafogtam.

- Nemsokára- felelte enyhe ingerültséggel hangjában - És ha kérhetlek, ne rugdosd az ülésem.

- Most mit vagy úgy oda? Ez csak egy kocsi- vágtam oda félvállról, de amint rájöttem, mit mondtam, már meg is bántam. A következő pillanatban Dean a nyugodtságát nehezen megőrizve kezdett szónoklatba:

- Ez nem csak egy kocsi! Ez A kocsi. Egy igazi álomautó. Neki lelke van!- kérte ki magának.

- Oké, túlzásba vittem, ne haragudj- szabadkoztam, mielőtt még folytathatta volna. Tudtam, hogy háklis a kocsijára, mégis meggondolatlanul megsértettem. Sejthettem volna, hogy ez lesz.

- Ne nekem mondd! Hanem neki- bökött a műszerfalra. Összeráncolt homlokkal meredtem magam elé, aztán amikor rájöttem, hogy komolyan gondolta, felsóhajtottam:

- Ne haragudj Baby. Nem úgy értettem- intéztem szavaimat az autóhoz.

- Mindjárt más- biccentett Dean elégedetten. Mosolyogva megforgattam a szemem, és tovább nézelődtem. Talán kicsivel több, mint egy hete lehetek velük, de olyan, mintha ezer éve úton lennénk. Egyre inkább felidéződnek bennem a múltbéli emlékeink, és örülök, hogy megint együtt vagyunk. Ezektől a gondolatoktól elmosolyodtam, majd elővettem a mobilom, és épp hívni akartam Elle-t, hogy rákérdezzek milyen a suli, amikor Sam hirtelen felriadt álmából. Egyből ülőhelyzetbe ugrottam, és meglepetten néztem, ahogy levegőért kapkodva néz körül.

- Sam, minden oké?- kérdeztem, mikor már megnyugodott. Hátrafordult hozzám, és válaszolt:

- Persze. Csak egy rossz álom.

- Megint?- pillantott rá Dean.

- Hogy-hogy megint?- kapkodtam köztük a tekintetem.

- Sam-et Jessica halála óta kísértik a rémálmok- magyarázta Dean. Na ezen aztán rendesen meglepődtem.

- Te szent ég! Én erről nem is tudtam- ráztam a fejem.

- Nem szereti mások orrára kötni- vont vállat Dean.

- Hé! Itt vagyok- akadt ki Sam.

- Akkor netán beszámolnál nekünk a legújabb álmodról?- érdeklődött a bátyja.

- Ha lehet, inkább nem- motyogta. Ezek szerint tényleg nem lehetett valami kellemes.

- Sam, őszintén sajnálom- simítottam meg a vállát - És részvétem Jessica miatt.

- Kösz- erőltetett magára mosolyt. Ettől kezdve az út további része csendes volt.

Kisvártatva oda is értünk. A srácok kiszálltak a hullaház előtt, és besiettek, addig én maradtam a helyemen. Hol az ablakon nézegettem ki, hol a mobilomat babráltam. Lassan jól jönnének azok a hamis iratok, szétunom így az agyam. Mi lehet CJ-vel? Nem válaszol a hívásokra, se az üzikre. Remélem nem csukták le. Az kéne még. Talán el kéne ugranom ránézni. Gondolataimból az ajtók nyitódása rázott ki, és a két tesó már be is huppant elém.