The girl and The hunter | SPN¹ |

25. fejezet: Halálcsapda

Gyerekkoromban felnéztem John Winchester-re. Csodáltam őt. Hiszen szörnyekkel harcolt, embereket mentett, ez melyik 7 évest ne nyűgözné le? Mikor 10 évesen elkezdhettem a kiképzésem az ő felügyelete alatt, egy álmom vált valóra. Főleg akkor voltam nagyon boldog, amikor láttam a szemében, hogy büszke rám. Már akkor úgy tekintett rám, mint a kislányára, mint a családja tagjára. Én inkább nagybácsiként gondoltam rá, de attól még ugyanolyan fontos személy volt számomra, mint Sam és Dean. Így amikor azt hallottam Meg-től, hogy többé nem látjuk őt... kiakadtam.

   - Náluk van apa- szakította meg a vonalat Dean, és megint járkálni kezdett a szobában, hogy ezzel próbálja lekötni magát - Oké, oké- a táskájához lépett, kihúzta belőle a Colt-ot, majd a nadrágja derekába dugta.

   - Mit csinálsz, Dean?- méregettem őt kíváncsian.

   - Mennünk kell- jelentette ki, felkapva a holmiját.

   - Miért?- kérdezte értetlenül Sam.

   - Mert a démon tudja, hogy itt vagyunk. Tudja, hogy nálunk van a Colt. Nála van apa, valószínűleg ezután értünk jön majd- hadarta, megfogva a dzsekijét is.

   - Hadd jöjjön- bólintottam - Még mindig van 3 golyónk.

   - Egyetértek. Várjuk meg- állt mellém Sam.

   - Hé, hé, álljunk meg egy percre!- tette fel a kezét Victoria - Először is. Nem vagyunk készek egy ilyen kaliberű összecsapásra. Nem tudjuk hányan vannak. Holtan pedig nem vagyunk jók senkinek. Másodszor. Kim, ha azt hiszed, hogy őrződként megengedem, hogy ilyen ostobaságot csinálj, nagyon tévedsz. Dean-nek van igaza. Elmegyünk. Most! - fejezte be határozottan.

Sam azonban máshogy gondolta:

   - Elintézhetjük őt.

   - Kizárt. Nem álltok készen- csóválta a fejét Victoria.

Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy vajon mit tudhat, amit mi nem? Nyilván valami fontosat. De akkor meg miért nem osztja meg velünk? Néha azt kívánom, bárcsak a fejébe látnék.

- Oké- szólaltam meg, amikor már az Impalával száguldottunk az úton - Amire szükségünk van most, az egy terv. Valószínűleg valahol életben tartják John-t, csak ki kell találnunk, hogy hol- ennél a résznél csapott meg a felismerés, és kiegyenesedtem az ülésen - El akarják majd cserélni őt a pisztolyért. - Sam ezt hallva azonban csak a fejét ingatta, mire előre hajoltam, hogy ránézhessek - Mi az?

   - Kim, ha ez igaz lenne, miért nem említett Meg semmilyen cserét a telefonban?- a hangja elhalkult - Apa... talán már nem is...

   - Ne!- szakította félbe azonnal Dean. Ő erről még csak hallani sem akart.

   - Nézd, én sem akarom elhinni- folytatta Sam - De ha mégis, az csak annál több ok arra, hogy végezzünk a lénnyel. Még megvan a Colt. Még befejezhetjük a munkát.

   - Csessze meg a munka, Sam!- tört ki a bátyjából. Az ő részéről az apja megtalálása volt a fontosabb, míg Sam annál inkább csak a bosszúra koncentrált.

   - Dean, én csak azt próbálom tenni, amit ő is akarna- érvelt - És ő azt akarná, hogy menjünk tovább.

   - Fejezd be, hogy úgy beszélsz róla, mintha már halott volna!- morrant rá Dean dühösen - Ide hallgass, minden más vár, amíg őt meg nem találjuk. Megértettél? Minden más vár.

Sam egy pillanatra elnémult, és gondolkodott, majd témát váltott.

   - Hogyan találjuk meg őt?