The girl and The hunter | SPN¹ |

7. fejezet: Az új kaland kezdete

Arra ébredtem, hogy valami kényelmes és puhán fekszem. Azt hittem a párnám az, így hát közelebb húztam magamhoz. Aztán megcsapott az az ismerős illat, mire a szemeim egyből kinyíltak, és döbbenten néztem körül. A koliszobámban voltam, az ágyamban, és az, amit a párnámnak hittem, nem más volt, mint Dean mellkasa. Te jó ég, mit műveltem? És ennél fontosabb. Mikor műveltem? Mióta ölelgettem őt? Remélem nem régóta.

Lassan felnéztem az arcára, és láttam, hogy még békésen alszik. Szuper. Fel akartam kelni mellőle, ekkor azonban megéreztem az ölelő karját a derekamon. Basszus! Megkíséreltem lefejteni a kezét magamról, aminek az eredménye csak az lett, hogy felmordult, és még szorosabban ölelt magához. Na jó. Hogyan tovább?

- Dean- suttogtam, hátha fel tudom ébreszteni - Dean!- bökködtem finoman a mellkasát - Kelj fel! Hallod? Dean!- ekkor résnyire nyitotta a szemét, és rám nézett.

- Mi az?- kérdezte rekedten.

- Kiengedsz?- kértem.

- Hogy mi? Ja, persze- azzal elengedte a derekam, és kihúzva alólam az oldalára fordult.

- Köszi- kikeltem az ágyból, majd egy kis nyújtózkodás után a tükröm elé sétáltam.

A látvány letaglózott. Még a tegnapi ruhámban voltam, ami itt-ott elszakadt, alatta pedig karcolások virítottak. A hajam kócos volt, az arcom sápadt. A homlokom jobb oldalán egy nagy sebtapasz takarta a vágást, a nyakamon pedig egy hatalmas fehér kötés a harapást. Szörnyen néztem ki.

Gyorsan összeszedtem némi tiszta ruhát, és siettem a fürdőbe. Levettem a szakadt, koszos ruháim, megengedtem a vizet, majd beálltam alá, és letusoltam, aztán hajat mostam. Jólesett a meleg víz, ami végigfolyt minden porcikámon, és felfrissített. Mikor végeztem, egy törölközőt magam köré csavarva, a kis tükör előtt óvatosan leszedtem a kötést a nyakamról. Hűha. Rosszabbra számítottam. Szépen gyógyulásnak indult már most. Megtörölköztem, felvettem az alsóneműm, rá egy farmert meg egy pólót, fogat mostam, majd elkezdtem szárítani a hajam.

 Ezután visszasiettem a szobába, felhúztam a cipőm, majd a slusszkulcsom és némi pénzt felmarkolva a tárcámból kisurrantam. Kiérve a koliból beültem a kocsimba, és elindultam a bárhoz reggeliért. Leparkoltam a kocsit a közelben, majd kiszálltam, és az ajtó felé sétáltam. Kicsit féltem a reakcióktól, hogy mi lesz, mikor meglátják a sérüléseim, de előbb-utóbb úgyis megtudták volna. Beléptem a helyiségbe, mire a pultban álló Derek egyből rám kapta a tekintetét.

- Kim!- kiáltotta és mosolyogva intett egyet. Elmosolyodtam és odasiettem hozzá.

- Szia- köszöntem.

- Hű, mi történt veled?- méregette a homlokom, és a nyakam, ami kötés nélkül elég durván nézett ki. Mivel tudtam, hogy ő is képben van a dolgokkal, elmondtam neki az igazat.

- Elkaptam egy vámpírt múlt éjjel- suttogtam.

- Egyedül?- ámult.

- Aha. Többé nem zaklatja itt a lányokat- jelentettem ki.

- Kemény csaj vagy, Kim- mondta elismerően.

- Egy kemény csaj, csúnya sebekkel- mutattam magamra nevetve.

- Akkor a hőstetted ünneplésére a mai reggeli ingyen van- közölte.

- Igazán nem szükséges csak azért...- kezdtem.

- Ragaszkodunk hozzá- lépett elő Jody a hátsó szobából - Megdolgoztál érte.

- Köszönöm Jody- biccentettem.