The girl and The hunter | SPN¹ |

19. fejezet: Az árnyék

A beszélgetés az egyetemről meglehetősen egyszerű volt, noha nagyon izgultam előtte. Elmeséltem a fiúknak, hogy mielőtt elkaptak volna a parkolóban, kaptam egy telefonhívást a titkárnőtől, hogy lejárt a felfüggesztésem, és várnak vissza. Azt is elmondtam, hogy egy ideig még biztosan nem szándékozom elválni tőlük, addig nem, amíg John nincs meg.

Nem mondom, hogy egyikük sem próbált meg rábeszélni a visszatérésre, mert az nem lenne igaz. Csak jót akarnak nekem, nem akarják, hogy bajom essen, de az már rég megtörtént, már túl mélyen benne voltam a vadászatban, és volt egy olyan érzésem, hogy közel vagyunk, nem szállhattam ki épp most.

Szerencsére elhitték, hogy mindössze John megtalálása a célom. Azonban ezen kívül még ott volt a válaszok iránti vágyam, hogy végre megtudjam, mi történik velem, de ezt persze nem osztottam meg Dean-nel, Sam pedig úgyis tud erről. A bátyját is be fogom avatni. Idővel. Majd ha már én is többet tudok.

Éppen Chichago-ba tartottunk, ahol egy fiatal lányt meggyilkoltak a lakásán, azonban küzdelemnek vagy betörésnek semmi jelét nem találták. Érdemesnek gondoltuk arra, hogy megnézzük.

   - Tudjátok,- kezdte Dean, mikor kiszálltunk a kocsiból a helyszínen - szerintem jól megvoltunk a hülye kosztümök nélkül is. Úgy érzem magam, mint egy középiskolás színjátszós- fintorgott a munkás kezeslábasát tanulmányozva.

   - Nem is tudom- mértem végig - Egész aranyos vagy benne.

   - Kösz, jó tudni- villantott felém egy gúnyos mosolyt, majd az öccsére nézett - Mi volt az a színdarab, amiben egyszer szerepeltél? Mi volt a címe?- gondolkodott - A mi városunk! Ez volt az. Jó voltál benne, egészen cuki.

   - Talán le akarod venni, vagy mi?- tárta szét a karját Sam. Láthatóan nem volt ínyére Dean poénkodása.

   - Csak azt mondom, hogy ezek a ruhák nehezen megszerzett pénzembe kerültek- védte magát.

   - A te pénzedbe?- vontam fel a szemöldököm, összefonva a karom a mellkasom előtt.

   - Oké, a miénkbe- javította ki magát - Szerinted a bankkártya csalás könnyű?- nyitotta ki előttünk az épület ajtaját. Nem válaszoltam semmit, inkább mentem tovább, fel a lépcsőn.

Amint felértünk a megfelelő emeletre, találkoztunk a takarítónővel, aki rátalált a hullára, és ő vezetett minket a folyosón.

   - Köszönjük, hogy körülnézhetünk- mondta Sam, amikor a nő kinyitotta az ajtót.

   - Nos, a rendőrök azt mondták, végeztek itt, szóval...- vont vállat. Besétáltunk a lakásba, és már el is kezdtünk körbenézni. Ahogy becsuktuk magunk mögött az ajtót, észrevettem, hogy a zár lánca eltört. Biztos akkor történt, amikor a zsaruk kijöttek - Szóval ti a biztonsági rendszer társaságtól vagytok?

   - Igen, onnan- bólintottam egyetértőn.

   - Hát, nem sértésből, de a riasztóik olyan haszontalanok, mint a mellek egy férfin- jegyezte meg. Ezen akaratlanul is elmosolyodtam, ez eléggé igaz volt.

   - Ezért vagyunk itt- pillantottam rá - Hogy kiderítsük, mi működött rosszul, és megtegyünk mindent, hogy ez ne történjen meg még egyszer.

   - Tehát hölgyem, maga találta meg a holttestet?- érdeklődött Sam, rátérve a lényegre.

   - Igen.