The girl and The hunter | SPN¹ |

18. fejezet: Gyilkos vadászat

Kim

A Max-es eset óta eltelt pár nap, és azt hiszem, sikerült túltennem magam a történteken. Sam-nek kicsit tovább tartott, plusz neki ott voltak még a semmiből jött képességei is, amiket nem tudott megérteni továbbra sem. Dean volt az, aki indítványozta, hogy oldjunk meg egy új ügyet, hátha az majd elfeledteti velünk a történteket. Így kötöttünk ki Minnesota-ban, ahol épp egy családot kérdeztünk ki a szomszédjuk rejtélyes eltűnéséről.

   - Tudom, hogy maguk csak a munkájukat végzik, de a rendőrség már itt volt egész héten. Nem látom értelmét, miért kéne ezen ismét végigmennünk. Minél többször mondja el a történetet, annál inkább elhiszi- mondta Mrs. Mckay, a fiát védve.

   - Mrs. Mckay, tudjuk, hogy már beszéltek a helyi hatósággal- beszélt hozzá Sam megnyugtató hangon, próbálva oldani a nő frusztrációját.

   - De úgy tűnik ez az állami rendőrségnek is fontos, szóval...- dugta a sheriff dzsekije zsebébe a kezeit Dean. Igen, ezúttal a sheriff álcát öltöttük magunkra, ami valamiért különösen tetszett. Olyan... hatalmat sugárzó volt, és tiszteletet parancsoló. Csak jó volt viselni.

   - Ne aggódj amiatt, hogy őrülten hangzik, Evan- mosolyogtam a kisfiúra - Csak mondd el nekünk, mit láttál.

   - Sokáig fent voltam, és tévét néztem- kezdte kicsit félve - Aztán hallottam azt a fura zajt.

   - Milyen zajt?- érdeklődtem.

   - Olyan volt, mint... mint egy szörny- felelte.

Összenéztünk a tesókkal, majd a mosoly visszakerült az arcomra, mikor visszanéztem Evan-re.

   - Mondd el nekik, mit néztél a tévében- szólalt meg az anyja.

   - Godzilla kontra Kong- motyogta.

   - Az a kedvenc Godzilla filmem- nevetett fel Dean - Sokkal jobb, mint az eredeti, igaz?

   - Százszor jobb- lelkesült be a fiú is.

   - Látom szereted a feldolgozásokat- biccentett, folytatva a filmes témát.

   - Igen- bólogatott vadul.

Aranyos volt, mennyire jól kijöttek egymással. Ez nem az első eset volt, mikor Dean megmutatta, mennyire jól bánik a gyerekekkel. Korábban ki sem néztem volna belőle.

   - Evan, láttad, mi volt az a valami pontosan?- térítettem vissza a beszélgetést.

   - Nem- rázta meg a fejét - De azt igen, hogy elragadta Mr. Jenkins-t. Behúzta a kocsija alá.

   - És aztán?- kérdeztem kíváncsian.

   - Elvitte őt- válaszolta - Hallottam a szörnyet elmenni. Nagyon ijesztő hangja volt.

   - Hogy hangzott, Evan?- tudakoltam.

   - Mint a nyávogás és morgás keveréke- mondta.

Ez aztán érdekes. Nyávogás és morgás? Mi csinál ilyet?

   - Köszönjük az idejüket- vetettem egy utolsó pillantást az anyára, majd távoztunk.

A kutatáshoz ezúttal a változatosság kedvéért a helyi bárt választottuk. Sam és én keresgéltünk, letelepedve egy asztalhoz, míg Dean ivott, és darts-ozott. Kis idő elteltével sikerült engem is rávennie a játékra, mondván, "ha már király vagyok biliárdban, ebben is le akar tesztelni". Az első körben csúnyán elvert, de aztán összeszedtem magam, és lealáztam, nem is egyszer.