The girl and The hunter | SPN¹ |

1. fejezet: Ahol az egész elkezdődött

Végre ez is eljött. Péntek. Mikor vége lett az utolsó óránknak is, kész csordaként özönlöttünk ki a teremből. Mindenki ujjongott, lármázott, és már most az esti buliról beszéltek. Amolyan évkezdő, minden szeptemberben megtartják. Ilyenkor a fiúkollégium épülete önti magából a fényeket, a zenét, és a jókedvet. Diákok piálnak és táncolnak, felkészülve egy újabb zsúfolt, dogákkal teli évre. Ez különösen az elsőéveseknek nagy szám, mivel nekik ez egyfajta beavatás is egyben. Nekünk a tavalyi igazán őrültre sikeredett, ezért biztosak lehettünk abban, hogy a mostanit se hagyjuk ki.

- Oké, agyaljunk- rontott be a szobatársam a szobánkba, teljesen felpörögve. Kíváncsian emeltem fel a fejem a könyvemből, és vártam, hogy folytassa - Mit veszünk fel estére?

- Nekem már megvan- vigyorogtam boldogan, mivel kivételesen előre készültem.

- Hűha- esett le az álla, majd a szekrényéhez lépett - Ezt nevezem, Kim. Lenyűgöztél.

- Köszönöm- biccentettem.

- Akkor már csak én maradtam. Segíthetnél- motyogta, könyékig túrva a ruhái között. Amiből azért volt egy pár. Tudni kellett Allison-ról, hogy hatalmas divatimádó volt, és már a beköltözésre annyi cuccot hozott, mintha soha többé nem menne haza. Így aztán érthető volt, miért esett nehezére egy darabot kiválasztani. Én személy szerint meg mertem kockáztatni, hogy az egész szekrénye itt van.

- Hadd lássam- csuktam össze a könyvem, és felálltam az ágyról. Odaléptem mellé, és összevont szemöldökkel méregettem a sok felsőt, nadrágot, egyberuhát, és minden mást - Mondjuk...- szólaltam meg egy idő után, és megemeltem a kezemet - Ez a ruha, ezzel a dzsekivel, és a fekete bokacsizmáddal?- emeltem ki egy fekete, pánt nélküli ruhát, egy sötétlila bőrdzsekivel.

- Ez...- mérte végig Allie, majd elmosolyodott - Tökéletes- vette át tőlem, és felakasztotta a szekrény ajtajára, hogy majd a készülődésnél könnyen elvehesse - Van érzéked a divathoz.

- Kösz. Nyilván nem annyi, mint neked, de...

- Na igen. Olyan kevés van, mint én- ezen mindketten nevettünk, majd, mivel a ruhaprobléma megoldódott, viszont még csak fél öt volt, keresni kezdtünk valami elfoglaltságot. Allie a filmnézést javasolta, ami nem annyira jött be, mivel tudtam, hol fogunk kijukadni. És igazam is lett. 10 perccel később már a gépe előtt ültünk az ágyán, egy tábla csokival, és nézni kezdtük az Alkonyatot. Ez Allie kedvence, persze csakis Robert Pattinson miatt, akit annyira imád.

- Ha összefutnék vele az erdőben, sikítva lerohannám- bámulta nagyranyílt szemekkel.

- Ha a valóságban összefutnál egy vámpírral, elrohannál, mielőtt esélye lenne feltépni a torkodat. Vagy fognál egy fadarabot, és keresztülszúrnád a szívén- magyaráztam. Erre a mondatomra rámnézett, és meglepetten kérdezte:

- Oké. Két kérdés. Egy: honnan tudsz ennyi mindent? Kettő: ha ez tényleg egy valódi, létező vámpír lenne, aki elől az erdőben menekülsz, képes lennél egymagad megölni?

- Először is: ezt mindenki tudja róluk. Másodszor: igen, habozás nélkül- válaszoltam.

- Nem csak a vámpírokról van szó. Valahányszor természetfeletti lényekről szóló filmeket nézünk, te mindig sokkal több infót tudsz róluk, mint bárki más- mondta.

- Csak érdekel a téma- vontam vállat.

- Ennyire?- vonta fel a szemöldökét.

- Ennyire- bólintottam. Már épp folytatni akartuk, mikor hirtelen kivágódott az ajtó, és Matt rontott be a szobába - Te meg mit csinálsz itt?- döbbentem le, és felálltam.