The girl and The hunter | SPN¹ |

22. fejezet: A festmény bosszúja

Azt mondják, nagy dolog, amikor betöltesz egy kerek évszámot az életedben. Hogy ez különlegesebb, mint a többi. Hát, én nem tudtam volna megmondani ezt a 20. születésnapom reggelén, az biztos.

Alighogy felébredtem a még sötét motelszobában, Dean rontott be az ajtón, ezzel fénnyel árasztva el a helyet. A szemem elé kaptam a kezem, és hunyorogva figyeltem, ahogy beljebb sétál, kezében kávé, és egy doboz. A kulcsait ledobta az asztalra, lábával belökte az ajtót maga után, majd az ágyamhoz lépett.

   - Jó reggelt, szülinapos!- köszöntött nagy mosollyal.

   - Csodálom, hogy még emlékszel rá- nevettem fel hitetlenül.

   - Még szép, hogy emlékszem- tárta szét a karját - Az ilyet senki nem felejti el könnyen.

   - Én mondtam meg neked- jelent meg Sam a fürdőszoba ajtóban. Dean mosolya eltűnt, helyette szúrósan méregette az öccsét.

   - Oké, talán kiment a fejemből- ismerte be.

   - Semmi baj- legyintettem.

Az igazat megvallva, én is majdnem átsiklottam efelett a kis részlet felett. Úgy összefolyt az idő, mióta velük voltam, hogy meg nem mondtam volna, milyen nap van.

   - Viszont,- vette vissza a szót Dean - ezen különleges nap alkalmából ágyba kapod a reggelit. Méghozzá tőlem- nyújtotta felém a dobozt, és a kávét. Elvettem őket tőle, és kíváncsian nyitottam fel a papír fedelet.

   - Hűha- ámultam el, meglátva a gyönyörűen egymás mellett sorakozó lekváros, cukorral jól megszórt, még meleg fánkokat - Dean, ezek istenien néznek ki.

   - A közelben vettem. Lekváros. A kedvenced- bökött feléjük - A kávé pedig karamellás latte. Ha jól tudom, azért is odavagy.

   - Ez...- vigyorogtam folyamatosan - Ez nagyon kedves tőled. Köszönöm.

   - Nincs mit- mosolygott - Az ajándékozást később ejtjük meg, azzal még van egy kis dolgom.

   - Dean, ez már túlzás- néztem fel rá - Igazán nem kell...

   - Dehogyisnem- szakított félbe - Ez a szülinapod. A 20. Még szép, hogy nagy feneket kerítünk neki. Igaz, Sammy?

   - De még mennyire- huppant le mellém a másik testvér, és féloldalas ölelésbe vont, miközben egy puszit nyomott az arcomra - Megérdemled. Boldog Születésnapot Kim!

   - Köszönöm- váltogattam a tekintetem kettejükön meghatottan - Tényleg jólesik.

   - Na, kajálj meg, aztán kezdődhet a móka- tapsolt Dean, és elment, hogy szerezzen magának egy sört. Én pedig boldogan láttam neki az ínycsiklandó reggelinek.

Hát, lehet, hogy szerintem a 20. születésnap olyan, mint bármelyik másik, de ezek a srácok akkor is különlegessé teszik nekem.

A délelőtt nyugisan telt, filmeztünk a motelben, majd délben elmentünk a helyi étkezdébe enni. Mind kiválasztottuk, amit enni akartunk, közben Victoria is felköszöntött egy rögtönzött ajándékkal, ami egy fekete bőr karkötő volt, rajta egy farkas fej alakú medállal. Első pillanattól fogva tetszett, azonnal fel is kötöttem a csuklómra.

Még az ételekre vártunk, amikor megszólalt a mobilom, így kisiettem az épület elé, és felvettem.

   - Hallo?