Van egy ikrem? • ✅

8.

Maya Wilson Leclerc
*********************

Nehezemre esett kimondani, de meg kellett tennem. Arthur lemerevedve állt előttem majd hirtelen megölelt.

- Jézusom. - suttogta - Van egy hugom.
- Nekem meg van három bátyám. - nevettem ami őt is arra késztette.
- De hogy találtátok meg egymást? - ültünk le a kinti székekre.
- Charles rám írt Instagram-on és beszélgetni kezdtünk. Kiderült hogy pont itt lesz futama így találkozót beszéltünk meg.
- Ami ma van. - bólogatott Arthur.
- Pontosan. - folytatta Charles - Elvittem neki az anyakönyvi kivonatot és benne volt ő is.
- De akkor te tudtál arról hogy van egy hugunk?
- Igen. Még kicsi voltál amikor elveszett így ezért nem emlékszel rá. Valóban én se voltam nagyobb, de ez nekem megmaradt. Amikor tudatosult bennem hogy már évek óta nem került elő Lorenzo és én keresésbe kezdtünk. És ennek már öt éve.
- De akkor nekem miért nem mondtátok el? Segíthettem volna.
- Pont ez az. Mert neked nem csak a hugod, hanem az ikred is.
- Mi? - fordult felém - De akkor viszont te voltál az akire ráírtam.
- Igen. Sajnálom hogy nem válaszoltam, de Char mondta hogy amíg nem biztos addig téged se kavarjunk fel ezzel.
- Értem. De akkor most mi lesz? - tette fel a minket is aggasztó kérdést.
- Még mi se tudjuk. Maya te hogy akarod? - nézett rám Char.
- Egyenlőre nem akarok haza menni. Nem tudnék a szüleim szemébe nézni úgy hogy közben hazudnak nekem.
- Hozzám jöhetsz a hotelbe. Úgy is van egy szabad ágyam. - ajánlotta fel Arthur.
- Köszi bátyus. - öleltem meg.
- Oké ezt még szoknom kell, de szívesen hugi.

Arthur Leclerc
**************

Annyira jó érzés hogy végre meglett a hugom. Igaz nem tudtam róla, de így most már biztonságban tudhatom. Az még mindig hatalmas kérdés bennünk, hogy akkor Maya "szülei" mit is akartak.

- Azta, ez a szobád? - nézett körbe a szobában a lány.
- Igen. Figyelj gondolkodtam - ültem le a kanapéra - Szeretném ha velem jönnél a versenyekre.
- Ez kedves dolog tőled, de....
- Még nem ismersz annyira hogy bízz bennem. - hajtottam le a fejét.
- Szó sincs erről. Csak.... - vett egy nagy levegőt- Nem szeretem a gyorsaságot.
- Miért?
- Nem tudom. Irtózom tőle, de az okát nem tudom. Ez kialakult bennem.
- Értem. Semmi baj, tiszteletben tartom.
- Köszönöm. - ült le mellém és ölelt meg - De neked fontos hogy, ott legyek így elmegyek.
- Nem kell, ha nem akarod.
- A bátyámnak fontos ez, szóval megyek.
- Köszönöm. - öleltem meg most én.
- Szívesen. Számíthatsz rám.

"""""""""""""""""""

Instagram: Lara.Angi_Wattpad