Van egy ikrem? • ✅

15.

Maya Leclerc
*************

Na hol is kezdjem. Egy kis idő eltelt mióta újra van egy két szabad percem. Amint láthatjátok elhagytam a Wilson nevet. Rengeteget gondolkodtam hogy mi lenne a helyes döntés, de ezt láttam jónak. Nehéz volt megszokni viszont most már csak nagyon ritkán tévesztem el.
Elköltöztem Monacoba. Pontosabban Arthur-hoz. Sokkal könnyebb volt megszokni és otthagyni az addigi életem. Nyilván a lányokkal még  azóta is tartom a kapcsolatot és még mindig jóba vagyunk.
Noah. Azóta az incidens óta egyszer beszéltünk és az is azon a napon, éjszakán volt.

Visszaemlékezés

A napom valami katasztrófa volt. Megcsaltak és most a  költözésemet tervezem. Nem lesz egy könnyű döntés viszont már nagyon semmi nem tart vissza.

- Kimegyek egy kicsit sétálni. - szólok a kanapén fekvő bátyámnak és válaszát meg se várva kilépek  a szoba ajtón ahonnan egyenesen a hallba, majd ki az utcára megyek.

Kint fúj a szél, viszont süt a nap. A közeli parkba megyek ahol egy csendes padhoz sétálva leülök. Gondolkodni próbálok, de egyfolytában máshol jár az eszem. Miért érdemeltem ezt? És ha éppen nem megyek arra, akkor folytatja vagy elmondja hogy vége?

- Szia. - a hirtelen hangra ugrok egy kicsit és felnézek az illetőre. De bár ne tettem volna.
- Hagyj békén. - állok fel és már mennék el amikor vissza ránt a csuklómnál fogva - Eressz el ez fáj.
- Hallgass meg.
- Nem. Elegem van belőled. Mit ártottam? - nézek rá már félig könnyes szemmel.
- Maya én nem akartalak megbántani. Azt hittem az a tag a barátod és.... Sajnálom. Hülye voltam. Kérlek bocsáss meg.
- Engem nem se a bocsánat kérésed, se semmid innentől kezdve nem érdekel. Csak hogy tudd, elköltözök Monaco-ba. - itt és most telt be a pohár. Nem akarom  többet látni.
- Kérlek ne. - néz rám már ő is könnyes szemmel. - Szeretlek, de hibáztam.
- Hatalmasat csalódtam benned Noah Youngmay. - mondtam a szemébe nézve, majd megfordulva otthagytam. Lehet hogy szeret, de én már nem tudok rá úgy nézni ahogy azelőtt.

Visszaemlékezés vége

- Maya gyere. Megjött Charles. - kiáltott fel Arthur, majd a táskámat megfogva, kimentem a nappaliba.
- Char. - ugrottam az említett nyakába.
- Szerbusz hugi. - ölelt vissza majd nyomtam egy puszit az arcára.
- Menjünk. - mondtam, majd a cipőmet felhúzva kirohantam a kocsihoz - Charles nyisd ki.
- Én ülök előre. Törpe vagy. - nevetett Arthur.
- De mindig te ülsz előre és ez nem ér. - durciztam be, majd beszálltam hátra.

A  Monacoi nagydíj hete. A nyüzsgés ami ezen a héten körbe járja a várost az valami mesés. A tegnapi napon Charles a szabadedzéseken hatodik és második helyen végzett. Arthur az időmérőn harmadik helyen zárt, viszont előtte Latifi büntetést kapott így előre lépett a második helyre.

Charles szabadedzése gyorsan lement és most kis időnk van amíg kezdődik Arthur első sprintfutama. Izgulok érte, mint eddig mindig.

- Vigyázz magadra. - ölelem  meg.
- Vigyázok hugi, ne aggódj. - felhúzta a fejére a sisakot majd beszállt a kocsiba. Messziről néztem őt, majd kihajtott. Kicsit megijedtem a hirtelen hangra, de körbe nézve láttam Charlest ahogy felém integet.
- Ha nem bírod akkor nem értem miért jössz ide.
- Mert Arthur számít rám. Menjünk, nem akarok lemaradni  a rajtról. - kijelenítésemre csak nevetett majd elindultunk a boxutcán keresztül a Ferrari Motor Home-ba ahonnan majd végig nézzük az egész futamot.

"""""'"""'"""""""""
Ki várja a holnapot? Én duplán is ❤️❤️

Instagram: lara.angi_wattpad