Van egy ikrem? • ✅

14.

Maya Wilson Leclerc
********************

- Reggelt. - vánszorogtam ki a nappali szerűségbe és leültem a kanapéra.
- Morci vagy. - ölelt meg Arthur.
- Nem akarok suliba menni. - nyafogtam.
- De muszály lesz.
- Tudom. - álltam fel majd a fürdőbe mentem.

- Csini vagy hugi. - dicsért meg bátyám amikor kiléptem.
- Köszi. - motyogtam.
- Na mi van?
- Rossz előérzetem van.
- Figyelj semmi gond nem lesz. - ölelt magához.
- Oké köszi. Szeretlek.
- Én jobban.

Arthur mellettem valami random dalt énekel én meg rajta röhögök. Elindultunk a suliba viszont nem értem hogy hogy tudja azt hinni hogy szép hangja van.
- Abba hagyod? - kérdeztem alig vissza tartva a nevetést.
- Na most miért? - kérdezte folytatva azt amit elkezdett.
- Sose örültem az iskolának, de végre hogy itt vagyunk.
- Gonosz vagy. - parkolt le a suli előtt, majd mindketten kiszálltunk.
- Nem, csak szörnyű a hangod. - léptem elé.
- Majd jövök érted. - ölelt meg és nyomott puszit a hajamba.
- Oksa. Szeretlek.
- MAYA! - kiáltott valaki hátulról.
- CSAJOK! - ugrottam a nyakukba.
- Lányok, bemutatom Arthurt. Arthur ők itt Lilly, Manon, Alicia és Luna. - mutattam egyesével rájuk.
- Nagyon örülök. - mosolygott Arthur.
- Akkor végül is igaz az hogy... - nézett rám Lilly.
- Igen, Arthur az ikrem.
- Látszik. - nevetett Manon.
- Maya én megyek. - tette a vállámra a kezét Arthur.
- Oksi.
- Akkor majd jövök. - suttogta a fülembe - Sziasztok.
- Szia. - mondtuk egyszere mire fel nevettünk.
- Mindent részletesen el kell mesélned. - támadott le Luna amikor Arthur elhajtott.
- El is akartam. Viszont menjünk be.

Szünetekben volt időm minden kis apróságba beavatnom a lányokat. Az órák unalmasak voltak mint mindig így az utolsó órái csengő megmentésnek számított a haláltól.
- És akkor most Arthurral laksz. - mondta Alicia.
- Igen. Az egyik hotelben nem messze van szobánk és... - megtorpantam. Nem tudtam elhinni amit látok.
- Mi van. Maya? - nézett rám Lilly.
- Menjünk innen. - mondtam majd megfordulva sietve lépkedni kezdtem. A sírás határán voltam.
- A szemét állatja. Figyelj nem érdemel meg téged. - karolta át a vállam Manon. Noah az iskola egy hanem a legnagyobb ribancával csókolózott az iskola közepén. Pont olyan helyen ahol még a vak is kiszúrja őket.
Kiléptünk az iskola kapuján ahol egyből keresni kezdtem a szememmel Arthurt. Amint megpillantottam rohanni kezdtem felé majd nagy hévvel megöleltem.
- Ennyire hiányoztam? - nevetett, de amint észre vette hogy sírok aggódva pillantott rám - Mi történt? - nézett rám, de nem tudtam a sírástól válaszolni. Amikor látta a mögöttem futó lányokat reménykedve rájuk nézett.
- Maya, Noah egy gyökér. - lépett mögém Alicia.

Arthur Leclerc
**************

- Ez az a Noah? - néztem Mayára.
- Mindegy. - törölte le durván a könnyeit aztán elnézett az iskola irányába. Követtem a szememmel. Egy elég magas srác lépett ki az oldalán egy igen dekoratív lánnyal.
- Ő az? - fordultam a lányok felé mire lehajtották a fejüket - Szóval igen. - mondtam majd elkezdtem felé menni.
- Arthur hagyd. - rohant mögém Maya, de én nem hallgattam rá.
- Noah. - álltam a srác mögé.
- Ige... Na itt van Maya új barátja. - nézett rám gúnyosan - És nocsak Maya is itt van.
- Arthur kérlek menjünk.
- Miért? Olyan jól elvagyunk a te kis barátoddal.
- Te hülye. - szóltam - Én a bátyja vagyok. - nevettem kínosan.
- Persze - mondta.
- Jó felőlem akármit hihetsz viszont jobb ha tudod hogy... Arthur Leclerc. - hangsúlyoztam a Leclerc-et majd karon ragadtam Mayát és ott hagytuk a ledöbbent Noah-át.
- Köszönöm. - ölelt meg.
- Ugyan semmiség. - mondtam neki és már toltam volna el magamtól amikor a fülembe súgta.
- Hozzád akarok költözni, Monacoba.

""""""""""""""""""""

Instagram: lara.angi_wattpad