Van egy ikrem? • ✅

13.

Már az elején szeretném mondani, hogy élni szeretnék. Nagyon sokáig. 😂 Szóval bocsi mindenkinek, de ezt muszály volt. ❤️

Arthur Leclerc
**************

Nem volt jó előérzetem ezzel az egésszel kapcsolatban. Maya mindenféleképpen elakart menni megtudni mindent amit a "szülei" eltitkoltak viszont féltettem hogy olyat tud meg amit nem akar.
- Itt vagyunk. - parkoltam le a házuk előtt.
- Fura ide vissza jönni azok után ami kiderült. Nem is beszéltem azóta velük.
- Egy hét az nem sok. Viszont akkor menjünk.
- Rendben. - szállt ki én pedig követtem.
A kaput magunk után becsukva Maya a kulcsait elővéve lépett az ajtóhoz és nyitotta volna ki az ajtót amikor az hirtelen kinyílt.
- Maya te itthon? - ölelte magához a férfi.
- Igen apu. - tolta el magától. Ekkor vett észre és furán nézett rám.
- Kicsim ő a barátod akiről meséltél?
- Beszéljük ezt meg bent. Gyere. - húzott maga után. A nappaliba lépve megpillantottam egy nőt aki csöndben újságot olvasott viszont amint meglátta Mayát felpattant és szorosan magához ölelte.
- Kicsim azt hittem már haza se jössz.
- Mint látod haza jöttem.
- Baj van? - nézett rá, majd részre vett engem - Jézus elhozod a barátod és nekünk nem is szólsz?
- Anyu ő nem a..
- Shopia Wilson. - nyújtotta a kezét. Furán Mayára néztem, de kezet fogtam ne hogy bunkónak tűnjek - Te meg biztos Noah vagy. Maya már sokat mesélt rólad.
- Anyu ő nem...
- Szívem hagyjad szegény fiút. - tette a kezét a vállámra hirtelen Mr. Wilson amiről egy kicsit ugrottam - Mike Wilson.
- Figyeltek rám? - kérdezte egy kicsit ingerülten Maya.
- Tessék szívem. - nézett rá Mrs. Wilson.
- Na végre. Szóval hogy is mondjam.... Ő nem Noah.
- Hogy tessék? De akkor te ki vagy? - nézett rám mérgesen Mr. Wilson.
- Arthur Leclerc. - a név hallatán mintha megilyedtek volna.
- Nem tudom mit szeretnél a lányunktól viszont most jobb ha mész. - mondta nem kedvesen Mrs. Wilson.
- Arthur nem megy sehova. Viszont ti magyarázattal tartoztok nekem. - nézett rájuk Maya én pedig oda álltam mellé és megfogtam a kezét hogy egy kicsit nyugodjon le, mert már engem megilyesztett.
- Milyen magyarázattal? Te hoztál egy idegen fiút a házunkba. - akadt ki teljesen Mr. Wilson.
- Nem idegen jó. Ő a bátyám. - fakadt ki Maya. A szülei teljesen ledöbbentek.
- De hisz nekünk nincs is fiunk.
- Hát ez az. Hogy nem is a ti gyereketetek vagyok. Nem ti vagytok a szüleim.
- Ne merészelj még egyszer ilyet mondani. Mi az hogy nem mi vagyunk? Felneveltünk és ez a hála? - lépett egy lépést felénk Mike.
- Ez az igazság. Mindent tudok, attól kezdve hogy valószínű elraboltatok az igazi szüleimtől.
- Most lett elegem. - csattant fel Sophia - TÜNÉS A SZOBÁDBA!
- Nem megyek sehova amíg el nem magyarázzátok hogy mi történt.
- Az nem rád tartozik.
- Már hogyne tartozna rám.
- Jó akkor elmondjuk. - ült le Mike majd mi is csöndben helyet foglaltunk vele szemben Mayával.

Maya Wilson Leclerc
********************

Mindent elmondtak. Nem lehetett gyerekük ezért amikor Monacoban megláttam engem és anyát akkor elraboltak. Ennyi. Semmi megbánást nem láttam a szemükbe. A legrosszabb hogy ennyi időn keresztül képesek voltak a szemembe hazudni és fogadni mernék ha most én nem találkozok Charles-szal akkor hazudtak volna tovább.
- Szóval ennyi lenne. - dőlt hátra apu.
- Ennyi? Egyáltalán megbántátok? - néztem rájuk reménykedve, de mindketten fagyos tekintettel néztek rám - Szóval nem. - nem hiszem el hogy eddig nem vettem észre milyen kegyetlenek.
- Nem igazán. Boldogok vagyunk így és azok is leszünk. Viszont te jobb ha mész és többet ne keresd Mayát. - nézett anya Arthur-ra.
- Boldogok? Én sose leszek boldog ezek után. Azon is csodálkoznék ha ezek után itt maradnék. Mert hogy biztos hogy nem az is száz százalék. - álltam fel.
- Nem mész sehova kisasszony. - kapta el anyu a csuklóm, de egy hirtelen mozdulattal kirántottam a szorításából.
- Pedig elmegyek. - mondtam határozottan.
- Én pedig azt mondtam hogy nem mész.
- És te mi jogon mondod meg nekem hogy mit csináljak?
- Na elég volt ebből. Hogy viselkedsz anyáddal?- csattant fel apu.
- Ő nem az anyám. - mondtam egyenesen a szemébe. Hirtelen felemelte a kezét és már azt hittem megüt, de Arthur keze megakadályozta.
- Ne merj hozzá érni. - mondta mérgesen, majd megragadta a kezem és kihúzott a házból egyenesen az autóhoz - Jól vagy? - nézett rám aggódva.
- Most már jól. Köszönöm. - öleltem meg és sírni kezdtem.
- Héj, semmi baj. Itt vagyok, nyugi.
- Köszönöm az egészet. Tényleg.
- Semmiség. Gyere menjünk vissza a hotelbe. Holnap suli van. Tudod. - mosolygott.
- Már hogy ne tudnám. - nevettem.

Azt hittem ezek után már semmi rossz nem jöhet. Hát tévedtem.

"""""""""""""""""

Instagram: lara.angi_wattpad