Van egy ikrem? • ✅

19.

Maya Leclerc
*************

- Pontosan hol láttad Arthurt? - fordulok George felé.
- Még mielőtt beszéltünk. És itt a padockban.
- Nem láttad merre ment? - nézek körbe, de sehol se látom a bátyám.
- Az öltözője felé, de ott már kétszer néztük.
- Felszívodott. Hogy tud valaki így eltünni?
- Nem tudom.
- Szia hugi. - lép mellénk Charles.
- Nem láttad Arthurt? - támadom le egyből.
- Nem. Én is őt keresem.
- Remek.

Egész délután őt kerestük és az egész pálya területét kétszer is bejártuk, de sehol nem találtuk. Vagy százszor hívtuk mindhárman, de ki van kapcsolva.

- Menjünk vissza a hotelbe. - hajoltam George vállának. Teljesen elfáradtam.
- Rendben. Gyere. - kapott fel a britt menyasszony pózba és így vitt a kocsihoz. Az utolsó amire emlékszem, hogy az autó elindul és kihajt a parkolóból.

.

- Jó reggelt kicsim. - adott puszit George.
- Neked is. - fordultam át a hátamra - Arthur?
- Mikor visszaértünk ide hoztalak viszont elmentem a szobátokba, viszont nem volt ott.
- Nem értem. Tudom hogy baj van, de nem  mondja el.
- És ha Nicholas-szal beszélnénk?
- Ilyenkor hol van? - ültem fel.
- Vagy a pályán vagy lent a hotel éttermében.
- Akkor menjünk.

Az étterembe mentünk először, de ott nem találtuk így kimentünk a pályára. Egyenesen Latifi öltözője felé vettük az irányt, de út közben már belebotlottunk.

- Nocsak a Leclerc és... George. Látom azóta már még jobban közelebb kerültetek egymáshoz. Ha lehetett annál jobban.
- Mit mondtál Arthurnak? - emelte fel a hangját George.
- Én? Megfenyegetett hogy ha nem hagyom győzni akkor következménye lesz.
- Nem hiszek neked. Arthur nem ilyen. - mondtam.
- Szívem, nem ismered. - suttogta a fülembe amitől kirázott a hideg. Mélyen a szemembe nézett majd elsétált.
- Mit mondott?
- Azt hogy nem ismerem még Arthurt.
- Ne hogy egy szavát is el hidd.
- Eszem ágában sincs. Hol van ilyenkor Arthur?
- Nem tudom. Van még pár órám a versenyig addig tudjuk keresni.
- Nem. Menj készülj fel a versenyre. - öleltem meg - Én megleszek egyedül.
- Biztos?
- Ezer százalék.
- Rendben. Ha megtaláltad akkor azonnal írj. Ügyesen. - adott egy gyors csókot.
- Szeretlek.
- Én is.

Egy óra elteltével már gondolkoztam azon, hogy hagyom a fenébe majd előkerül amikor ő úgy akarja és indultam már Charles-hoz amikor mellém sétált.

- Szia. Mizu?
- Mizu? Hárman téged keresünk már tegnap óta. Ki vagy kapcsolva.
- Gondolkodnom kellett.
- Min? - kérdeztem.
- Ne itt beszéljük meg. Gyere.

Bementünk két Motor Home közé. Érdeklődve figyeltem az előttem lévő bátyámat.

- Hallgatlak.
- Figyelj ez nem ilyen könnyű.
- Jó akkor kezdem én. Igaz az hogy megfenyegetted Nicholast? - sose hittem ilyet Arthur-ról, de az ő szájából akartam hallani az igazat.
- Mi? Nem, ki mondta ezt neked?
- Latifi.
- És neki hiszel Maya? Ne csináld.
- Én ne csináljam? Eltűnsz majdnem egy teljes napra és még te vagy felháborodva? - fakadtam ki.
- Nem, de hogy hihetsz neki?
- Én nem hiszek neki. De hallani akarom az igazat.Miért tűntél el?
- Mondtam, hogy gondolkodnom kellett. - ideges. Ez sose jelent jót.
-Remek. Most hogy kigondolkodtad magad, mit mondott neked Nicholas?
- Semmit.
- Hazudsz. Egyszer mond már el az istenért.
- Egyszer? Mikor volt olyan hogy nem mondtam neked el valamit?
- Ne csináld. Nem azért mondtam. De kérlek mond már el. - könyörögtem.
- Nem én hanem ő fenyegetett meg. - számítottam rá hogy ez történt, de hogy most kiderült hogy tényleg ez történt ez kicsit lesokkolt.
- Hogy bírtál egy ilyen fontos dolgot elhallgatni? - néztem rá könnyes szemmel.
- Nekem se volt könnyű, de nem mondhattam el.
- Segíthettem volna ha elmondod.
- Nem tehettem.- hajtotta le a fejét és maga elé suttogott.
- Miért?
- Azt mondta megöl titeket ha bárkinek bármit mondok. Érts meg, nem tehettem semmit. Fontosak vagytok nekem.
- Minket?
- Téged és Charlest.
- Charles. - mondtam ilyedten majd akkor esett le. Eltervezte előre. Azt hogy Arthur eltűnik és most itt veszekedünk és elfelejtjük a futamot. Ami...
- Mi van vele?
- Ez volt a terve, nem érted. Mikor kezdődik a futam? - kérdeztem idegesen.
- Már tíz perce megy.
- Nem, nem, nem. - kezdtem el futni a boxok felé.
- Maya mi van? - fogta meg a karom Arthur.
- Nem érted? Azért csinálta ezt az egészet, hogy elterelje a figyelmünket Char-ról.
- Szóval azt mondod, hogy Charles...
- Balesete lesz. Ezt tervezte mind végig.
- Szólnunk kell neki.
- Fussunk.

Mindketten kifutottuk a lelkünket is és abban is biztos vagyok, hogy most rengetek ember szid minket azért mert majdnem közelről csodálták a földet viszont amikor a boxba berontva ránéztünk a szerelőkre és mérnökökre tudtam, hogy most történt. A mérnökök egytől egyik próbáltak vele kommunikálni, de az arcukra ránézve láttam hogy ez nem sikerült. A képernyőre nézve azonnal észre vettem, hogy piros zászló van. Az autók sorban hajtottak vissza a boxutcába, de a 16-os Ferrari nem volt köztük. Charles autója és benne a bátyámmal aki sértetlenül ül ott, majd kiszállva iderohan és azt mondja Jól vagyok, nem kell aggódni. Mert nem fog ez megtörténni mivel Charles valahol a pályán, az egyik gumifalban van. Ránéztem Char mérnökére aki abban a pillanatban is vele próbálta felvenni a kapcsolatot. Ismét sikertelenül. A kamera átváltott és akkor megláttam a szétroncsolódott autót. A mentőt, ahonnan még Char lába kilátszódott aztán becsukták az ajtót és elvesztettem a szememmel.

Ha nem kezdünk el veszekedni és eszünkbe jut a futam, akkor most nem lenne ez. Charles nem lenne a mentőben egyenesen a kórházba tartva és mi nem állnánk itt üveges tekintettel azzal a gondolattal, hogy elkéstünk.

""""""""""""""""

Félek bármit is mondani. Szóval nem mondok. 😂 Szeri van mindenkinek 💕

Instagram: lara.angi_wattpad