Van egy ikrem? • ✅

10.

Maya Wilson Leclerc
********************

- Örülök, hogy megismertelek George. - mosolyogtam rá.
- Szintén.
- Viszont most megyek, mert Char már biztos vár.
- Rendben. Legyél jó kicsi lány. - kacsintott, majd elment. Furán néztem utánna, de gyorsan kikellett verjem a fejemből mivel még mindig van barátom. Nyilván ez nem változott az elmúlt két percben.

Amikor beléptem a Ferrari Motor Home-ba hirtelen nem láttam Charlest, aztán megpillantottam egy közeli asztalnál ülve.

- Char. - ötletem meg hátulról.
- Maya. Azt hittem ott maradtsz Arthur-nál. - ölelt vissza majd leültem mellé.
- Igen így volt viszont mondta ha nem akarok kocsik közeleben lenni akkor jöjjek hozzád mert innen is tudom nézni.
- Ez igaz. - bólintott - Szerinted hol végez?
- Nem tudom mi a lényeg, de nyilván az a jó ha első, nem? - kérdeztem.
- Igen. Sok esélye van rá szóval én is arra fogadok. Viszont nem szeretek előre gondolkodni. Úgy se rajtam múlik hanem rajta.
- Igazad van.

Pár perc elteltével sűrűbben pillantottam a tévé felé. Nagyon izgultam, hogy jól sikerüljön Arthur-nak a futama. Aztán elrajtolt. Végig elöl halatt, de amikor épp nem őt mutatták elkezdtett a neve vissza felé csúszni.

- Charles mi történt? - pillantok bátyámrá.
- Baj van. - ugrott fel és már lépett is ki a Home ajtaján.
- Várj meg. - rohantam utánna. Nem volt könnyű utol érnem, de pár perc múlva már a boxban álltunk.
- Mi történt az öcsémmel? - kérdezett egy férfit.
- Nem válaszol. Megszakadt vele a kapcsolatom. - szagatottan fújtam ki a levegőt. Char-ra néztem aki szintén aggódó tekintettel nézett rám. Hirtelen megöleltem és sírni kezdtem.
- Csak ne legyen semmi baja. - sírtam tovább, de ahogy éreztem nem csak én.
- Nem lesz baja.... Remélem. - az utolsó szót már szinte suttogva ejtette ki, majd felkapta a tekintetét - Gyere. - fogta meg a karom majd kihúzott a box elé. Egy autó kanyarodott be ami egy kicsit messzebb megállt. Kinyílt az ajtaja és Arthur lépett ki rajta. Nem volt rajta szemmel látható karcolás ami megnyugtatott, de nem teljesen.
- Oda mehetek? - néztem Charles-ra.
- Persze. - amikor ezt kimondta elkezdtem rohanni a bátyám felé aki amint észre vett, könnyedén tudott megfogni amikor nagy erővel megöleltem.
- Ne csinálj mégegyszer ilyet. - sírtam.
- Ne sírj. - simogatta a hátam. Ahogy éreztem Charles hátulról megölelt és valamit suttogott Arthur-nak, de nem hallottam pontosan.
- Megilyesztettél.
- Nem direkt volt. - mosolygott.
- Mi történt? - szegezte neki a kérdést Char.
- Megcsúsztam a kocsival és nem tudtam megfogni. Falban közöttem ki.
- Nincs semmi bajod? - néztem rá.
- Nincs. Tényleg. - ölelt meg aztán elinultunk Arthur öltözőjébe, hogy elkészüljön mivel "lassan" kezdődött Charles futama.

"""""""""""""""""""""
Instagram: lara.angi_wattpad