Maya és Arthur nem tudnak egymásról, arról meg pláne hogy ikrek. De mi történik ha ezt megtudják és ezzel mindent felforgatnak maguk körül? Veszélybe kerül Maya, Arthur karrierje és szeretett testvérük élete? Megtudnak ezzel birkózni vagy elbuknak m...
Egy nappal később se kelt fel Charles. Anya és Lorenzo tegnap bejöttek és megnézték hogy van. (leírva nem volt, viszont már Maya találkozott velük, "nem is egyszer" így jó a viszonya velük) Amióta Chart behozták én és Arthur nem mentünk el és végig vele voltunk. A srácok mikor vasárnap elmentek este valami nem hagyott nyugodni. Ha az igaz és nagy valószínűséggel az, akkor Ocon is benne van ebben. De akkor Latifinek sokkal nagyobb terve van mint azt mi hittük.
- Mindjárt elalszol hugi. - ölelt meg hátulról Arthur. Ebben a két napban semmit nem aludtam és már a kávé se használ. - Ez nem igaz. - fogtam meg Charles hideg kezét. - Figyelj menj haza, pihenj le és holnap gyere vissza. - Nem akarom itt hagyni. - néztem rá. - Én itt maradok vele és azonnal hívlak ha van valami. - Ígéred? - Ígérem. - ölelt meg.
Nehezen, de elindultam haza. Mikor beléptem az ajtón fellélegeztem és rögtön indultam a fürdőbe ahol egy gyors zuhany után már indultam is a szobába egy kiadós alvás miatt. Erre már szükségem volt.
- Nagyon sajnálom, de Charles két perccel ezelőtt... Eltávozott.
Hirtelen ültem fel az ágyon és kezdtem el sírni. Csak álom volt. Egy szörnyű álom. A telefonomért nyúltam és megnéztem az időt rajta. 5:26. Arra jutottam hogy visszaaludni már ne fogok így felkeltem, majd gyorsan magamra kaptam egy melegítő alsót és Arthur egyik pulcsiját. Felfogtam a hajam egy laza kontyba és már mentem a konyhába ahol a reggeli kávém után már el is indultam. Mivel jogsim még nincs így a gördeszkámat megfogva gurultam Monaco utcáján. Nem rögtön a kórházba mentem hanem egy nagyobb kitérőt téve az egyik parkon áthaladtam ahol sikeresen majdnem elcsaptam egy galambot.
A kórház előtt lelasítottam és indultam fel a lepcsn kezemben a deszkámmal.
- Nocsak kit látnak szemeim. A legkisebb Leclerc. Csodálkozom hogy elmozdultál a bátyádtól. - Te mit keresel itt? - néztem rá idegesen. - Gondoltam meglátogatom Charlest. Már azt se szabad? - Annak nem aki ezt csinálta vele. - kiabáltam rá és fordultam meg és indultam el ismét fel a lépcsőn. - Én tehetek arról hogy szerencsétlen bátyád van? Csak magának köszönheti az egészet. - Na idefigyelj Latifi? - fordulok meg - Senki, érted senki nem beszélhet így Charlesról. Főleg nem te. Most azonnal elmész innen és többet ide nem jössz vissza vagy hívom a rendőrséget. Ajánlom hogy menj innen mert tönkre teszlek és soha többet nem fogsz autóba ülni. És gondolkodj el azon hogy mit tettél, mert ez rohadtul nem játék. Jó lenne ha ezt a piciny agyad felfogná. - néztem mélyen a szemébe, majd végleg megfordulva ott hagytam a megszeppent kanadait. - Ezt még visszakapod Leclerc. Ne felejts el. - ez volt az utolsó mondat amit hallottam majd beléptem a kórhát ajtaján.
Egyenesen Char kórtermébe mentem. Arthur rám kapta a tekintetét amikor beléptem.
- Korai vagy. Hogy aludtál? - sétált oda hozzám és ölelt meg. Kérdésére csak nyöszörögtem. - Történt valami? - Nem volt valami kellemes estém. - Miért? - Az álmomban az orvos bejelentette hogy Charles ... - néztem rá mire ő megértette és megölelt. - Ez nem fog megtörténni mert erős és felfog kelni. - Itt volt Nicholas. - Mi? - kerekedett el a szeme - Latifi? Mit akart? - szorította ökölbe a kezét. - Meglátogatni Charlest. - ültem le az említett mellé. - Még lenne pofája idejönni. - Kicsit kiosztottam. - mondtam - Elkezdte hogy Charles a hibás én meg már nem bírtam. - Mit mondott erre? - Hogy ezt még visszakapom. - Legyél óvatos . Tudom hogy megtudod magam védeni de én már mindent kinézel belőle. - Rendben.
Egy órával később Arthur elment így egyedül maradtam a bátyámmal. Fáradt voltam így ráhajoltam az ágyra a homlokomat letéve az ágyra. A kezemmel, mint mindig most is Char kezét fogtam. Tíz perc se telhetett el amikor már az elalvás szélén voltam. Hirtelen ültem fel amikor szorítást éreztem a kezemnél. Ránéztem a fekvő Charlesra, de semmi. Biztos csak megképzeltem, hajtottam vissza a fejem.
- Maya? - hallom meg a rekedtes hangot és fel se nézek már sírásba török ki. - Charles.
""""""""""""""""""
Szombat = Idegesség Annyira csalódott voltam Lando miatt viszont örültem Charlesnak. Így a kettős érzés kellemes. (Szombati élet érzésem az így -2000)
Vasárnap = ÚRISTEN (😂) Nagyon nagyon nagyon boldog vagyok Lando miatt. 🧡😍 Charles megérdemelte volna a dobogót viszont így is nagyon ügyes volt.
Kinek szurkoltatok ma?
És hát igen, unatkoztamés ez lett a vége.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Maradjon ez vagy cseréljem vissza az eddigi borítóképre?
