Oroszlán A Kígyók Között, Avagy Létezik-e Kedves Mardekáros? 2

XII. Bálint-nap + kviddics

Még hetek múlva sem kértem vissza a ruhámat, hiszen úgy is van váltó, meg különben is. Az nem elég perverz, ha a ruháimat szagolgatja esténként? Legalábbis gondolom, hogy ezt csinálja...

Közben lassan kitavaszodott az idő és nem történt újabb merénylet, ráadásul kezdenek felnőni a mandragórák, amiből már fel lehet éleszteni Mrs. Norrist, akit az utóbbi időben sokat látogattam. Persze Lockhart abban a tudatban volt, hogy őmiatta nincsenek merényletek, amit fennhangon terjesztett, de nyilván csak a tanárok és én nem hittük el neki. Azonban McGalagony professzor még a tudtára is adta, hogy inkább a derű fokozására lenne szükség, nem a nyugtalanságra.

Ez sajnos adott egy ötletet Lockhartnak és néhány nappal később megszervezett egy borzadályt, amit aznap reggel mutatott be.

Emmáékkal együtt közösen felsétáltunk a nagyterembe és akkor megláttuk a full rózsaszín szívecskékbe öltöztetett nagytermet. Hát mit ne mondjak, hátra fostam magam. Döbbenten megyek a vigyorgó barátnőim mellett az asztalhoz és leültünk a szokásos helyünkre. Nyilván Valentin napot ünneplik meg Februárban, de sajnos nálam a szívecskék és a romantikus párocskák látványa mindig eszembe juttatja azt, hogy nekem csak évtizedek múlva adatik meg az a lehetőség, hogy egyáltalán találkozzak az Igazival. Nyilván emiatt nem nagyon örültem a Bálint-napnak, ami már csak akkor tetőzött, amikor a drágalátos Lockhart megjelent rózsaszín talárban...

– Boldog Bálint-napon! –kiabálja– Utólag is köszönöm annak a 46 barátomnak, akik máris elküldték az üdvözlőlapjukat! Bátorkodtam nektek megszervezni ezt a kis meglepetést... És ez még nem minden! –hívja fel a figyelmünket.

– Ugye ti nem küldtetek ilyet neki? –hajolok az asztal fölé a lányok tekintetét keresve. Ekkor a lányoknak hirtelen sürgősen meg kellett nézegetni a cipőjük orrát, vagy esetleg valami teljesen más irányba néznek és próbálnak tudomást sem venni rólam– Ahhh... Sejthettem volna...! –rázom a fejem és visszanéztem a professzorra.

Eközben Lockhart tapsolt, mire kinyílt az ajtó és egy seregnyi törpe masírozott be rajta hátukon kis szárnyacskákkal és hárfával a kezükben. Azt a ku...

– Ezek az én kedves kis Cupidoim! –jelenti be hatalmas mosollyal– Ma egész nap az iskolát fogják járni és kézbesítik a Valentin-napi üzeneteiteket. És ez még nem minden! Biztos, hogy a kollégáim is kiveszik a részüket. –hangoztatja a tervét a tanár. Nekem néha ezektől a bejelentésektől olyan érzésem van, mintha teleshopos reklámot látnék egy hangdobozban– Kérjétek meg Piton professzort, hogy mutassa meg hogyan kell szeretetszirupot keverni. És ha már itt vagyunk... A ravasz, öreg Flitwick professzor többet tud a bájolgásbűbájokról, mint bármelyik varázsló széles e világon! –közli a gyerekekkel. Én szinte majdnem magam alá vizeltem és a padra görnyedtem a visszafojtott nevetéstől, annyira vicces volt Flitwick professzor kezébe temetett arca, Piton meg olyan arcot vágott, mintha leküldtek volna a torkán egy nagy adag Pótcsont-rapidot.

Sajnos egyébként ezek a törpék –a tanárok kárára– folyamat ki-be járkáltak óra közben, ami rettentően idegesítő. Azonban ez a helyzet a tető fokára hágott, amikor a dupla bájitaltan óra kellős közepén egy mogorva törpe becaflatott a terembe és megállt a bokámnál.

– Andromeda Moon? –kérdezte egy kifejezetten mogorva arcú példány. Én erre ugrottam egyet a székemen és lenéztem.

– Cs-sssss! Én vagyok az... –sutyorgok– Gyere inkább az asztalomra. –lógatom le a kezem a törpéhez, aki felakaszkodott a kezemre és feltettem az üstöm mellé, közben láttam Piton morcos tekintetét.

– Egy üdvözletet kell átadnom. Íme az üdvözleted: Őszinte bocsánatkérésemet szeretném kifejezni feléd a napokban történt események miatt. Ha igényt tartasz a ruhádra, akkor visszaadom. –mondja cseppet sem halkabban a törpe, mire nyilván a körülöttem lévők döbbenten néztek rám. Nekem erre azonnal az egekbe szökött a vérnyomásom és vicsorogva rászegeztem a tekintetem.