Oroszlán A Kígyók Között, Avagy Létezik-e Kedves Mardekáros? 2

III. Shopping az Abszol úton

Ezen a héten végre megkaptam a roxforti levelemet, amit ugyanúgy mint tavaly, anya talált meg.

– Kicsim! Gyere csak le! –kiabál fel a földszintről. Én éppen Lucassal együtt csináltam a nyári házimat a hatalmas könyvtárunkba. Felálltam a székről és lerohantam anyukámhoz.

– Igen? –ültem le mellé.

– Nézd mit hoztak neked! –nyújtja felém vidáman a bontatlan roxforti levelemet. Benne volt a könyvek és a felszerelések listája. Lassan végigolvastam a tankönyveket.

– Ki az atya úristen ez a Gilderoy Lochart? –hajolok közelebb értetlenkedve a papírhoz, mire anya felnevetett.

– Gilderoy? Komolyan? –döbbent meg kikapva a levelet a kezemből.

– Igen... Mert? –húzom fel a szemöldököm.

– Személyesen ismerem... amikor járta a világot a különböző boszorkák és varázslók társaként, hosszabb ideig itt volt Gízában. Nem emlékszel rá? –pillant felém reménykedve. Én elnéztem a sarokba és elkezdtem töprengeni. Majd beugrott valami...

Olyan 5-6 éves lehettem, amikor anyu megismerkedett egy idősebb, ősz hajú, fitt bácsikával és egy szőke, kék szemű, bájos mosolyú fiatalemberrel.

– Ő az? –bámulok megilletődve.

– Honnan tudjam. Nem mellékeltek hozzá önéletrajzot! –vágott vissza édesanyám.

– És ha igen?

– Akkor nem kell félned tőle! Add át üdvözletem és üzenem, hogy eljöhetne újra! A bilincsem már alig várja, hogy felhelyezzék a csinos csuklójára! –incselkedik anya, majd a levelet visszaadva eltűnik a lépcsőn.

Édesanyám már régen elmesélte, hogy Gilderoy Lockhart nem éppen az, aminek kiadja magát. Külsőre egy igazi szoknyapecérnek tűnik, akiért olvadoznak a nők, de ha intim dolgokra kerül a sor, akkor már eléggé szerény és nem kimondottan vezető alkat. Ez abba nyilvánult meg, hogy Lockhart oda-vissza volt anyukám cicás külsejéért és azt akarta, hogy szex közben durván karmolja össze. Egyszóval megkérte, hogy legyen a dominája. Anya ebbe belement, hiszen volt már tapasztalata ebben a szerepben, mert az édesapám is szerette, ha uralkodnak rajta az ágyban. Így alakult ki ez az izgalmas kapcsolat.

Még aznap bidsi gúnyát húztunk, elrejtettük macskás külsőnket, felkaptunk egy konzervdobozt a "Nagy-Britannia szemete" nevű ládából és elhoppanáltunk az öreg Moustafához. Ott zsupszkulcsot varázsoltunk a fémből, majd elrepültünk Angliába. A szokásos kis mezőre érkeztünk, ahol színpompás, átlagos napraforgók virítottak. Kimásztunk a virágmezőből és kiálltunk az út szélére, várva a Kóbor Grimmbuszt.

– Ággyon isten, Miss Moon! Szia Andromeda! –köszön Stan Shunpike, a Grimmbusz kalauza, miután megérkezett a helyszínre.

– Jó napot, Stan! –válaszol édesanyám apró mosollyal.

– Szia! –fűztem hozzá.

– A Foltozott Üsthöz 2 jegyet. –adja le a rendelését anya.

– 22 sarló! –nyújtja a kezét Stan, közben nyomtatja ki a jegyeket. Odaadja neki anya a pénzt, majd ha lehet ezt mondani: kényelembe helyezzük magunkat a Grimmbuszon.

Később megérkeztünk a Foltozott Üst előtti szűkös, sötét sikátorba.

– Viszlát Stan!

– Köszönjük az utat! –integetünk ketten vissza.

– További szép napot! –kiálltja utánunk a kalauz.

Kimentünk a sikátorból és útba vettük a Foltozott Üstöt. Mivel a bidsik nem bámultak meg minket, ezért büszke voltam anyára, hogy képes volt jó ruhákat kiválasztani. Beléptünk a Foltozott Üstbe, átöltöztünk számunkra kényelmes ruhába és levettük magunkról a rejtést, majd anya a kopogós technikával kinyitotta a téglafalat.