Oroszlán A Kígyók Között, Avagy Létezik-e Kedves Mardekáros? 2

Prológus

Itt a nyári szünet! Egyiptomban élek egy nagy piramisban az édesanyámmal, a bátyáimmal egy hatalmas birtokon rengeteg állattal és növénnyel. Fallal körül vagyunk véve, aminek egy kapuja van és egy Melinda nevű szfinx őrzi azt.

Az ókori Egyiptom óta élnek a felmenőim a Szaharában, a Nílus nevű folyó mellett és évezredek óta varázslók vagyunk. Azonban van itt még más is...

Még a régi időkben bekaptuk az egyik legsúlyosabb ősi átkot, a Maledictust, mert mindig is átoksemlegesítés volt a hivatásunk, ezért kézenfekvő volt, hogy valamit megkapunk. Azóta a családunk női tagjai –azaz anya és én– mindig emberi feketemacskának születik és át is tud változni fekete macskává. Igaz, hogy van pár képességünk, amit az átlag emberek, de még a varázslók is megirígyelnének, de mivel átokról beszélünk, ezért vannak hátulütői. Feleségül kell mennünk egy tisztavérű varázslóhoz, és addig kell szülnünk a fiúkat, amíg nem jön egy lány, hogy biztosítsuk az utódot. Ez mindig 6 fiú. Ezért van enyi tesóm.

Aztán még ott van a nem olyan rég szerzett Talplilatuz Errorum, ami az állati génünket mégjobban megbonyolítja. Az a lényege, hogy már nem csak macskává, hanem konkrétan bármilyen álattá át tudunk változni, aminek már megettük a DNS-ét. De sajnos mivel ez is egy átok, ezzel megkaptunk a saját magunk démonait egy másik személyiség formájában.

Első éves voltam a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskolában. Sajnos az előző évben Dumbledore megsemmisítette az én általam védett Bölcsek kövét, ezért szegény Nicolas bácsi és Perenelle néni meghalt. Kb. június elején lehetett amikor utoljára elutaztunk hozzájuk. Nagyon közel álltak a családunkhoz. 600 éve ők a második nagyszüleink.

Ugyanolyan kedvesen vártak minket, mint máskor. Nassolás közben közösen, utoljára felidéztük az együtt töltött időket és még a felmenőinkről is meséltek. Néhány nappal később jött egy bagoly a Flamel házaspár halálhírével és a hagyatékával. A végrendeletben benne volt, hogy Nicolas bácsi ránk hagyta az összes háziállatukat, Perenelle néni meg recepteket hagyott ránk, amin hasznos bájitalok voltak és finom ételek. A levél szerint egyik este elmentek aludni és másnapra nem keltek fel. Békés, fájdalommentes halál, amit még szívfacsaróbbá tesz, hogy egymást ölelve aludtak el és így távoztak a saját hitüknek megfelelő istenhez.

Majd egy hét múlva elhívtam a Roxfortos barátnőimet –Bethet, Emmát és Katyt– egy szülinapi pizsamapartyra a piramisunkba. Már elsőre megdöbbentek Moustafától, aki a zsupszkulcs csomópontnak az őre volt. Utána rögtön hazamentünk és bemutattam nekik Melindát, a szfinx kapuőrünket. Bentebb menvén megcsodálták a birtokon lévő állatokat és a növényeket, ahol szokás szerint megint dolgoznak valamit az ikerbátyáim. Még Julien is ott volt, a beszélő fehér pávánk, amiért Emma teljesen oda volt. A házban körbevezettem őket és átjártunk minden szobát minden emeleten, kivéve legfelül a hálószobákat és a rejtett szobákat, amik nyilván okkal voltak elbújtatva. Édesanyám a földszinten főzött valami bájitalt a konyhában Sebastian segítségével, Lucast a 2. emeleten találtuk meg a könyvtárban, Benjamin és Johnatan meg csinálgatták a nyárra feladott házijaikat. Estefelé Lucy, a mozgó próbababa segített felcipelni a cuccaikat a vendégszobába, majd ottmaradt velünk egy kicsit beszélgetni.

Másnap az egész csapat felkerekedett és egy édesanyám által varázsolt zsupszkulccsal utaztunk el Katyhez Magyarországra. Egy Dél-Keleti, határ menti, Gyula nevű kisvárosba érkeztünk. Katyék háza viszonylag a belváros közelében volt a varázslóknak kialakított kicsi negyedben. Saktáblába rendezve helyezkedtek el szűkösen a varázslók lakásai és vidéki nyaralói. Engem teljesen magával ragadtak a jellegzetes európai házak. Katyéknek zöld füves udvaruk volt mindenféle színes nyári virággal, bokrokkal és lombos fákkal. Még a ház ablakairól is lógtak a Muskátlis cserepek. A házikónak csupán 1 emelete volt, ahol tértágító bűbájjal sok szoba volt bezsúfolva és minden szobához tartozott egy fürdőszoba ízlésesen berendezve. A földszinten volt a konyha, egy nagy nappali kandallóval. Itt is ugyanúgy varázslat mozgatta a tárgyakat, viszont a falon lévő képek integettek nekünk. Számomra ez meglepő volt, mert nálunk mozgó rajzocskák voltak az őseinkről a falon és miután több, mint 5000 éves a családfánk, rengetegen rohangálnak az egész ház belső falán. Így is a fél házat betelítik a másfél méteres rajzolt testükkel, de amikor buliznak... ujjuj.